koncert - VALIENT THORR

  • V. Á.
  • 2009. december 10.

Zene

Magyarországon pont nem ismert annyira az amerikai rock'n'roll egyik legtitkosabb ásza, a Valient Thorr, hogy tisztességesen tele legyen a Dürer-kert nagyobbik terme, még akkor sem, ha a csapat kiadója, a gördeszkás vonalon mozgó Volcom Entertainment hazai megfejtői olyan komoly promót kerítettek ennek a baráti belépőárakkal operáló koncertnek, amilyet csak lehetett. Így aztán elég gyér nézőszám előtt játszottak ezek a derék, szőrös amerikaiak, ami azzal együtt a legfurcsább, hogy a Valient Thorr előtt-után olyan magyar kiválóságok léptek fel, mint a Velvet Stab, az újra aktív Chief Rebel Angel vagy a majdnem teljesen új felállással érkező Idoru. Arra viszont már nincs mentség, hogy a gyakorlatilag felismerhetetlenül szóló Idoru után színpadra lépő VT hangzása is olyan volt, mintha az ember egy bádog szemetesedényre szorította volna a fülét, amelyben három-négy dühös macska kerget egy cinegét a sötétben, és mindeközben még egy csehszlovák hajszárítót is ki-be kapcsolgatnak.
Magyarországon pont nem ismert annyira az amerikai rock'n'roll egyik legtitkosabb ásza, a Valient Thorr, hogy tisztességesen tele legyen a Dürer-kert nagyobbik terme, még akkor sem, ha a csapat kiadója, a gördeszkás vonalon mozgó Volcom Entertainment hazai megfejtõi olyan komoly promót kerítettek ennek a baráti belépõárakkal operáló koncertnek, amilyet csak lehetett. Így aztán elég gyér nézõszám elõtt játszottak ezek a derék, szõrös amerikaiak, ami azzal együtt a legfurcsább, hogy a Valient Thorr elõtt-után olyan magyar kiválóságok léptek fel, mint a Velvet Stab, az újra aktív Chief Rebel Angel vagy a majdnem teljesen új felállással érkezõ Idoru.

Arra viszont már nincs mentség, hogy a gyakorlatilag felismerhetetlenül szóló Idoru után színpadra lépõ VT hangzása is olyan volt, mintha az ember egy bádog szemetesedényre szorította volna a fülét, amelyben három-négy dühös macska kerget egy cinegét a sötétben, és mindeközben még egy csehszlovák hajszárítót is ki-be kapcsolgatnak. Az egyébként okos gitározásokkal és rafinált tempóváltásokkal spékelt Valient-dalokat gyakorlatilag nem lehetett megkülönböztetni egymástól, és a zenekar munkásságát nem ismerõk számára a társaság kifelé mondjuk egy túlkoros szakmunkásképzõsökbõl álló Ramones-tribute bandának tûnhetett. A kicsit a Turbonegro Hankie-jére, kicsit az Amon Amarth Johann Heggjére emlékeztetõ (joviális sörpocak, mellközépig érõ szakáll és sörény) Valient Himself frontember viszont úgy szántott-vetett a színpadon a rendezõi jobbon álló, szintén szõrös-sörényes, Flying V-s gitárossal együtt, hogy még a basszusgitáros, Dr. Professor Nitewolf Strangees (nyilván az áldatlan hangzásnak betudható) kedveszegett ábrázata ellenére is eladták a koncertet. Ez a punkos-metálos rock'n'roll-iskolát képviselõ csapat jó hangzással csodákra lenne képes, így viszont ez a koncert pusztán csak ízelítõ lehetett a Valient Thorr élõ energiájából.

Dürer Kert, december 5.

***

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.