koncert - VALIENT THORR

  • V. Á.
  • 2009. december 10.

Zene

Magyarországon pont nem ismert annyira az amerikai rock'n'roll egyik legtitkosabb ásza, a Valient Thorr, hogy tisztességesen tele legyen a Dürer-kert nagyobbik terme, még akkor sem, ha a csapat kiadója, a gördeszkás vonalon mozgó Volcom Entertainment hazai megfejtői olyan komoly promót kerítettek ennek a baráti belépőárakkal operáló koncertnek, amilyet csak lehetett. Így aztán elég gyér nézőszám előtt játszottak ezek a derék, szőrös amerikaiak, ami azzal együtt a legfurcsább, hogy a Valient Thorr előtt-után olyan magyar kiválóságok léptek fel, mint a Velvet Stab, az újra aktív Chief Rebel Angel vagy a majdnem teljesen új felállással érkező Idoru. Arra viszont már nincs mentség, hogy a gyakorlatilag felismerhetetlenül szóló Idoru után színpadra lépő VT hangzása is olyan volt, mintha az ember egy bádog szemetesedényre szorította volna a fülét, amelyben három-négy dühös macska kerget egy cinegét a sötétben, és mindeközben még egy csehszlovák hajszárítót is ki-be kapcsolgatnak.
Magyarországon pont nem ismert annyira az amerikai rock'n'roll egyik legtitkosabb ásza, a Valient Thorr, hogy tisztességesen tele legyen a Dürer-kert nagyobbik terme, még akkor sem, ha a csapat kiadója, a gördeszkás vonalon mozgó Volcom Entertainment hazai megfejtõi olyan komoly promót kerítettek ennek a baráti belépõárakkal operáló koncertnek, amilyet csak lehetett. Így aztán elég gyér nézõszám elõtt játszottak ezek a derék, szõrös amerikaiak, ami azzal együtt a legfurcsább, hogy a Valient Thorr elõtt-után olyan magyar kiválóságok léptek fel, mint a Velvet Stab, az újra aktív Chief Rebel Angel vagy a majdnem teljesen új felállással érkezõ Idoru.

Arra viszont már nincs mentség, hogy a gyakorlatilag felismerhetetlenül szóló Idoru után színpadra lépõ VT hangzása is olyan volt, mintha az ember egy bádog szemetesedényre szorította volna a fülét, amelyben három-négy dühös macska kerget egy cinegét a sötétben, és mindeközben még egy csehszlovák hajszárítót is ki-be kapcsolgatnak. Az egyébként okos gitározásokkal és rafinált tempóváltásokkal spékelt Valient-dalokat gyakorlatilag nem lehetett megkülönböztetni egymástól, és a zenekar munkásságát nem ismerõk számára a társaság kifelé mondjuk egy túlkoros szakmunkásképzõsökbõl álló Ramones-tribute bandának tûnhetett. A kicsit a Turbonegro Hankie-jére, kicsit az Amon Amarth Johann Heggjére emlékeztetõ (joviális sörpocak, mellközépig érõ szakáll és sörény) Valient Himself frontember viszont úgy szántott-vetett a színpadon a rendezõi jobbon álló, szintén szõrös-sörényes, Flying V-s gitárossal együtt, hogy még a basszusgitáros, Dr. Professor Nitewolf Strangees (nyilván az áldatlan hangzásnak betudható) kedveszegett ábrázata ellenére is eladták a koncertet. Ez a punkos-metálos rock'n'roll-iskolát képviselõ csapat jó hangzással csodákra lenne képes, így viszont ez a koncert pusztán csak ízelítõ lehetett a Valient Thorr élõ energiájából.

Dürer Kert, december 5.

***