Könyv - A fény elvakít - Vlagyimir Szorokin: 23 000

  • k. kabai lóránt
  • 2009. december 10.

Zene

A 23 000 elbeszélése pontosan ott kezdődik, ahol A jég különös, lezáratlan lezártságában befejeződött (Szorokin a Trilógia második kötetében [Bro útja] inkább az első kötet második részének stílusában és annak cselekményét kiegészítve szőtte tovább a Tunguz-esemény egyik lehetséges megoldásának mitologikussá emelt, valószínűleg fiktív történetét). Ahogyan a szerző újabb regényeiben is előszeretettel él a montázstechnikával, úgy most is egy erősen fragmentált, ám a cselekményvezetést mégsem szétromboló narrációt kapunk. Sőt a 23 000 nyugodtan olvasható az előzmények ismerete nélkül is, hiszen mint a Trilógia korábbi két kötete, ez is kiragadható a jeges kontextusból, értelmezhető önálló regényként is. Így, előismeret (és előzetes várakozások) nélkül olvasva bár zavarba ejtő lehet jó pár esemény lezajlása, azok indokoltsága, valamint ezek töredék- vagy puzzle-szerű előadása, de az ily módon létrejövő feszültség kifejezetten termékeny olvasatot biztosíthat mindenki számára, ugyanis mindezek magyarázatát ügyes kis összefoglalóban kapjuk meg a regény közepén. A Fény Testvériségének egyik tagja saját perspektívájából mondja el az Eredendő Fény 23 000 sugarának teremtésmítoszát, akiknek legnagyobb tévedése a tükröző vízfelszínű Föld megalkotása volt, mely hiba miatt immár emberi testekben, ezekben a szánalmas, csak a "húsrobotok" számára kielégítő korpuszban élnek tovább, viszont a tunguzi meteor jegéből készült kalapács ütésére a szívük felébred és megszólal. Hogy a teremtés eme balfogását kijavítsák, mindannyiuknak össze kell gyűlniük, s kört alkotva beszélni a szívükkel, kimondani annak mind a huszonhárom Szavát - ekkor ismét a Fény sugaraivá válnak, a Föld pedig eltűnik örökre.

A 23 000 elbeszélése pontosan ott kezdődik, ahol A jég különös, lezáratlan lezártságában befejeződött (Szorokin a Trilógia második kötetében [Bro útja] inkább az első kötet második részének stílusában és annak cselekményét kiegészítve szőtte tovább a Tunguz-esemény egyik lehetséges megoldásának mitologikussá emelt, valószínűleg fiktív történetét). Ahogyan a szerző újabb regényeiben is előszeretettel él a montázstechnikával, úgy most is egy erősen fragmentált, ám a cselekményvezetést mégsem szétromboló narrációt kapunk. Sőt a 23 000 nyugodtan olvasható az előzmények ismerete nélkül is, hiszen mint a Trilógia korábbi két kötete, ez is kiragadható a jeges kontextusból, értelmezhető önálló regényként is. Így, előismeret (és előzetes várakozások) nélkül olvasva bár zavarba ejtő lehet jó pár esemény lezajlása, azok indokoltsága, valamint ezek töredék- vagy puzzle-szerű előadása, de az ily módon létrejövő feszültség kifejezetten termékeny olvasatot biztosíthat mindenki számára, ugyanis mindezek magyarázatát ügyes kis összefoglalóban kapjuk meg a regény közepén. A Fény Testvériségének egyik tagja saját perspektívájából mondja el az Eredendő Fény 23 000 sugarának teremtésmítoszát, akiknek legnagyobb tévedése a tükröző vízfelszínű Föld megalkotása volt, mely hiba miatt immár emberi testekben, ezekben a szánalmas, csak a "húsrobotok" számára kielégítő korpuszban élnek tovább, viszont a tunguzi meteor jegéből készült kalapács ütésére a szívük felébred és megszólal. Hogy a teremtés eme balfogását kijavítsák, mindannyiuknak össze kell gyűlniük, s kört alkotva beszélni a szívükkel, kimondani annak mind a huszonhárom Szavát - ekkor ismét a Fény sugaraivá válnak, a Föld pedig eltűnik örökre.

Ez hát a cél, amelynek elérése érdekében számtalan jégkalapács csattan a jellemzően szőke és kék szemű emberek mellén, akik szíve vagy megszólal, s kimondja valódi nevét, vagy ha nem, hát csak egy "üres dió" az adott húsgép, ami semmit sem ér. E különös, alapvetően fasisztoid működésű szekta tagjai saját boldogságukért, önnön igazuk megingathatatlan tudatában, eszközökben és módszerekben sem válogatva tesznek meg mindent a végső cél, az Utolsó Kör megalkotásáért. Eközben sajátos morálhoz igazodnak, melynek alapját a Fény Törvényei képezik, megvetik az erőszakot, és alapvetően valamiféle szeretetre, egyensúlyra és nyugalomra épülő filozófiával operálnak, ám ebben a narratívában - melyben a mozdulatlan tökéletesebb a mozgásban lévőnél, a jég a víznél - az ember a legtökéletlenebb lény, amellyel szemben végül is bármi megengedhető.

Szorokin egyik legnagyobb húzása, hogy ezt az öncélú és intoleráns gondolatrendszert immár e harmadik kötetben is szimpatikussá képes tenni, illetve akként megtartani még a leggyomorforgatóbb jelenetek közepette is. Nagyon ravasz módon húzza be az embert abba a csőbe, amelyben a fény elvakít, s a fentebbi felvázolt mítosz elhitetheti egyszerű olvasójával, hogy valóban csupán apró porszem, a teremtés leggyalázatosabb tévedése, ami soha nem lesz képes teljességében be- és átlátni a felsőbb hatalmak érdekeit, cselekedeteit, de feltétlenül elismeri ezekhez való jogukat. A legsikeresebb diktatúrák is mind erre épültek - a szerző cinizmusa pedig határtalan, amikor minden emberrablást, gyilkosságot, rombolást a szív nevében elkövetettként aposztrofál, vagyis a legtöbb kultúrában a szeretet szimbólumának tekintett dolgot, az érzelmek helyének kinevezett emberi szervet teszi meg e fanatikus társaság törekvéseinek emblémájává.

És a szív (két oldalán egy-egy jégkalapáccsal) mint a YÉG konszern logója is feltűnik - e cég a fedőszerve a Testvériségnek, egyszersmind a további "alvó szívek" utáni kutatás eszköze is. Az immár ipari mennyiségben készülő jégkalapácsokat kínai kétkezi munkások, a szükséges alapanyagokat, például természetes módon elhalt nőstény kutyák bőréből hasított bőrszíjakat pedig a "megkalapáláskor üres diónak" bizonyult, ám ezután nyughatatlan nyomozásba kezdő, majd foglyul ejtett emberek, a "döglött szukák baráti köre" szolgáltatják. (Ezek közül kettő, egy férfi és egy nő története mutatja meg az érem másik oldalát, a szekta működésének embertelenségét az egyébként jellemzően a Testvériség nézőpontjából bemutatott eseménysorban, illetve e két szál a regény végére össze is kapcsolódik.)

A YÉG/Testvériség célorientált, elnyomó struktúrája kitűnően működik, mint látszik, és igen hamar el is érkezik a várva várt nap, a Végső Kör napja - és szinte nem is érdekes, végül mi történik pontosan az utolsó, Isten című fejezetben. Mert mire addig eljutunk, Szorokin ismét csak többször felvillantja stílusimitátor-zsenijét, bár messze sem engedve meg magának olyan meredek ugrásokat sem a szüzsében, sem pedig a beszédmódok váltakoztatásában, mint azt például A jégben tette, mégis parádés jelenetsorokat olvashatunk, melyek olykor egy sci-fi modorát, máskor az akcióthrillerek dinamizmusát, olykor pedig a drogos víziók inkoherensnek tűnő gondolatfolyamait idézik föl. A stílusukat, elbeszélői módjukat tekintve egymástól olyannyira elütő szövegrészek érzéki megjelenítésének, a szellemes szorokini nyelv magyarul is plasztikus tolmácsolásának nyilvánvalóan különösképp nehéz munkájáért Holka László fordítót illeti feltétlen dicséret, aki korábban már a Bro útjának fordításával is bizonyította az eme problémák iránti különleges érzékenységét.

Fordította: Holka László. Gondolat, 2009, 279 oldal, 3200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.