Mi ez a tömeg? Azt már tudtuk, hogy a britek hülyék, de hogy az osztrákok is? Mert más értelmes magyarázat nem létezik arra, hogy miért tolonganak vagy ezerötszázan egy elsõlemezes skót gitárzenekar szabadtéri koncertjén, hét fokban.
Ha valaki így gondolkodott volna, valószínûleg hamar meggyõzte a koncert az ellenkezõjérõl, mert ez a négy fiatalember Glasgow-ból hamar bevette Bécset is, miután alig pár hónap alatt meghódította Nagy-Britanniát. Persze ilyenkor az ember hajlamos a cinizmusra, és az is igaz, hogy az angol popsajtó felhajtása általában félrevezetõ. Legegyszerûbb ilyenkor meghallgatni a lemezt és függetleníteni magunkat a médiától. Ebben az esetben egy jó poplemezt hallunk, fõként az új hullám és a posztpunk vidékérõl érkezõ hatásokkal. A dalok slágeresek, ugyanakkor mégis vállalhatók, és messze nincs szó szolgai másolásról. Lehet, hogy semmi újat nem találnak fel, de ez kit érdekel? Mindenesetre az MTV és az irigylésre méltóan jó osztrák rádióadó, az FM4 nyomja a Franz Ferdinand számait rendesen, így nem csoda, hogy jönnek a koncertre az ifjak és a kevésbé ifjak.
Az csak a Lajtától keletre újdonság, hogy a 21. század fiataljai nagy számban járnak rockkoncertekre, és sok új gitárzenekar van, közülük a Franz Ferdinand kiemelt helyen szerepel minden fontos nyári rockfesztiválon Európában. Most azonban egyelõre európai turnéjuk egyik állomása Bécs. Nyilván pikáns a meggyilkolt osztrák-magyar fõhercegrõl elnevezett együttesnek éppen Bécsben játszania, de talán a név még külön szimpatikus is a közönségnek. Sõt, a Darts Of Pleasure címû slágerben német nyelvû részek vannak, egy másik dal címe pedig Auf Achse. Fél tíz után lépnek színpadra, és hiánytalanul lejátsszák a cím nélküli elsõ albumuk anyagát, néhány kislemez B oldalával kiegészítve. Szimpatikusak, de sok rocksztáros nincs bennük, a gitáros például fehér garbóban játszik, a frontember, Alex Kapranos sem az a kimondott tinibálvány, míg a dobosnak egyenesen ceruzabajusza van. Úgyhogy marad a zene.
A Franz Ferdinand saját bevallása szerint tánczenét játszik. A nyitószámtól kezdve mozog is a közönség rendesen, és nemcsak a Take Me Out vagy a Matinee címû slágerekre, hanem láthatóan ismerik az albumot. "riási üdvrivalgás fogadja például a lemez nyitószámát, a Jacqueline-t, talán mert nem lehet nem egyetérteni ezzel az egyszerû alapigazsággal: "It's always better on holiday, so much better on holiday, that's why we only work, when we need the money."
Szóval jó hangulatú koncert, jó zenével, eleinte fázós, de ugyancsak felszabadult és jókedvû közönséggel. Kell ennél több? Aligha. És aki esetleg még mindig azt mondja, hogy csak az elektronikus tánczene jelenti a jelent és a jövõt, annak továbbra sem szabad hinni.
Inkei Bence
Bécs, Arena, 2004. május 23.
