Koncert: Kicsi szépséghiba(Robbie Williams az arénában)

  • 2003. november 6.

Zene

Szombat esti láz, szétkapkodott jegyek: hétfőn este Robbie Williams a Budapest Sportarénában fogott kinn is, benn is egeret...

Szombat esti láz, szétkapkodott jegyek: hétfőn este Robbie Williams a Budapest Sportarénában fogott kinn is, benn is egeret...

n "Hát te?" - álmélkodott, akivel csak összefutottam, mintha maga volna a merő irracionalitás, hogy "rajtakaphattak" Robbie Williamsen. Na jó, lássuk be, kicsit magam is zavarba jöttem. "Izé, én most csak dolgozom", szerettem volna tisztázni magam, csak hát ez nagyon rossz szöveg, miközben kint rekedtek jó pár ezren, akik életüket és vérüket... Úgyhogy inkább megpróbáltam olyan képet vágni, mintha megveszekedett Robbie-fan volnék, már-már majdnem vettem huszonnégyezerért egy mackófelsőt, amibe belehímezték a nevét.

Utoljára májusban jártam a Budapest Sportarénában, és akkor is halál kínosan éreztem magam; akkor történetesen a tényleg rendkívüli Paul McCartney lépett fel, ellenben több szektor is üresen maradt. Robbie persze más, ő most olyan trendi csávó, pillanatok alatt szétkapkodták a jegyeket, és szombat esti lázban égett már a hétfő délután is. Átható dizsilégkör uralkodott, de tényleg, komolyan, sok-sok potenciális Való Világ-lakóval, és mindenkinek Robbie kellett, odáig lehettek az extrém sportokért.

Közben aztán bevégezte az előzenekar. Egy feka csaj iparkodott rávenni, hogy ha már így alakult, lazítsak egy kicsit; innen is köszönöm a jó szándékát, meg különben is: olyan volt a hangja, mint a Tina Turneré.

Aztán sikítani kellett, mert a kivetítőn megjelent egy RW-monogram, az egyik oldalán "Love", a másikon "Hate" felirattal. Megadták a módját, már a legelején.

H

Nem tudom, tetszenek-e emlékezni egy Take That nevű fiúzenekarra, úgy tíz évvel ezelőttileg. Nem számít, ha nem tetszenek, én sem emlékszem, lényegében nem is maradt utánuk semmi emlékezetes. No bármiképp is, Robbie abból a társaságból szakadt ki 1995-ben, lévén messze jobb volt a figurája, ráadásul egy fiúzenekarhoz képest túl sokat narkózott meg piált. Az első önálló lépései ezzel együtt meglehetősen bizonytalannak tűntek: az Oasis körül legyeskedett és George Michaelt dolgozott fel, bár az is igaz, hogy a piacot telibe trafálta már az első albumával. Sokan arra a Life Thru a Lensre esküsznek azóta is, mindenesetre kijött még öt, legújabban a Live at Knebworth, és (konszenzusos alapon) csak a tavalyi Escapologyról lehetett valóban roszszat olvasni. De ami fontosabb: Robbie-ból egy csapásra szupersztár kerekedett. Imádják a csajok, odáig volt a sajtó, hogy most neki éppen Mel C, Kylie Minogue, aztán Nicole Kidman, de Robbie amúgy is figyelt rá, hogy mindvégig terítéken legyen: a MIDEM-en arra ösztökélte híveit, hogy bátran kalózkodjanak a lemezeivel, másutt megpendítette, hogy James Bond gyanánt kipróbálhatná magát Pierce Brosnan helyén, a Forma-1-en meg Schumachernek szólt be, hogy reszkethet, mert jövőre valagba fogja rúgni Jenson Button. Mindez persze csak a bulvár, bár a MIDEM-es hírnek egy "mélyebb" olvasata is van: Robbie az a fajta popsztár, aki egyszerre képes "kinn is, benn is" egeret fogni, vagy azért, mert tényleg, vagy azért, mert baromi jól bánik ezzel a szereppel. Ha feldobom, deviáns hérosz, ha leesik, egy rakás olajozott fogaskerék a gépezetben.

H

Volt, megjegyzem, efféle gesztusa itt, az arénában is. Arra a spontán strófára gondolok, amit előttünk farigcsált: "nagyon tetszik Budapest, most vagyok itt először, sokkal jobban tetszik, mint Milánó, ahol már annyiszor voltam, mindjárt megkérdezem a menedzseremtől, hogy lehet ez így." És kérdezte is, rögtön, egy fénycsóva pedig máris kiemelte azt a derék úriembert, aki zavartan-kedélyesen nevetgélt - vagy azért, mert tényleg, vagy azért, mert ő is profin alakított. Rock `n` roll-svindli, mondhatni. Hát nem tudom.

Az viszont biztos: Robbie szembetűnő könnyedséggel sertepertél a színpadon. Ráadásul kimondottan sármos pasas benyomását tudja kelteni, értem én a csajokat, még azt is, aki belemarkolt a fenekébe, ha már megtáncoltatta a színpadon. Robbie persze nem szexista, (a közönségből) hamarjában magához emelt egy "meggyőző" alkatú srácot is, és kinevezte "speciális testőrének" - kár, hogy épp az Én és a majmom című szám következett. De bizonyára következhetett volna más is, mondjuk a She`s The One, a Kids, a Feel, a Rock DJ vagy az Angel, lényegében olyan mindegy, Robbie-nak igazán kiegyensúlyozott az életműve. Hogy is mondjam: egyenletesen nem túl érdekes. Persze nem akarnám én megbántani ezzel. A Budapest Sport-arénában végül is kimondottan szép színpadképet kalapáltak a nem túl érdekes - és mélyen a hetvenes évekbe tokosodó - dalaihoz, komoly létszámú és mindenféle megbízható hangszerrel ellátott zenekar állt a rendelkezésére, Robbie hangja tulajdonképpen rendben van, a közönség az ujjára tekerve, még Frank Sinatrának is elmegy; szóval be kell látnom, de igazán, Robbie-nak egyedül az a kis szépséghiba róható fel, hogy eddig még nem sikerült mara-dandó dalt alkotnia. Na bumm... A "maradandó" mostanában nem is trendi ebben a műfajban.

Marton László Távolodó

Budapest Sportaréna, november 3.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.