mi a kotta?

Kontra

  • mi a kotta
  • 2022. március 30.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/13. hétre

„Ha sem Senesinót, sem Carestinit nem kaphatjuk meg, akkor Mr. Händel egy férfiszopránt & egy női altot óhajt, & az ár (mindkettejükért) nem haladhatja meg az ezer vagy ezeregyszáz guinea-t, & augusztus végén vagy szeptember elején útnak kell indulniuk Londonba, és csak akkor szabad megegyezni az egyikkel, ha a másikat is biztosan megszerezzük. Véleményem szerint a Händelnek javasolt személyek közül […] sokan végtelenül érdektelenek, & meg vagyok győződve arról, hogy Angliában sohasem válnának be, & nem szabadna megcsípni őket egészen addig, amíg már senki más nincs. Hallottam itt egy fickót, nagyjából tizenkilenc éves, felettébb jó szoprán hanggal (& nagy reményeket fűznek hozzá), aki meggyőződésem szerint remekül megfelelne Londonban, sokkal inkább, mint bárki, akit Mr. Händel említ a levelében, és aki közülük még nincs szerződtetve, feltéve persze, hogy Senesinót nem kaphatják meg…” Így tanakodtak egymás között 1730-ban Händel Itáliában tevékenykedő ágensei, akiknek össze kellett vásárolniuk a következő londoni operaévad társulatát. A névvel vagy név nélkül emlegetett énekesek mai boldog részörökösei a kontratenorok, akiknek egyik legkiválóbbika most épp Händel-áriákkal érkezik Budapestre. Az idei Bartók Tavasz sztárvendége Anthony Roth Costanzo lesz, akit Vashegyi György, az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus kísér majd koncertjén, amelynek programján befejezésképpen még kétfelvonásnyi Gluck-Orfeusz is ott fog szerepelni (Nemzeti Hangversenyterem, április 7., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.