„Ha sem Senesinót, sem Carestinit nem kaphatjuk meg, akkor Mr. Händel egy férfiszopránt & egy női altot óhajt, & az ár (mindkettejükért) nem haladhatja meg az ezer vagy ezeregyszáz guinea-t, & augusztus végén vagy szeptember elején útnak kell indulniuk Londonba, és csak akkor szabad megegyezni az egyikkel, ha a másikat is biztosan megszerezzük. Véleményem szerint a Händelnek javasolt személyek közül […] sokan végtelenül érdektelenek, & meg vagyok győződve arról, hogy Angliában sohasem válnának be, & nem szabadna megcsípni őket egészen addig, amíg már senki más nincs. Hallottam itt egy fickót, nagyjából tizenkilenc éves, felettébb jó szoprán hanggal (& nagy reményeket fűznek hozzá), aki meggyőződésem szerint remekül megfelelne Londonban, sokkal inkább, mint bárki, akit Mr. Händel említ a levelében, és aki közülük még nincs szerződtetve, feltéve persze, hogy Senesinót nem kaphatják meg…” Így tanakodtak egymás között 1730-ban Händel Itáliában tevékenykedő ágensei, akiknek össze kellett vásárolniuk a következő londoni operaévad társulatát. A névvel vagy név nélkül emlegetett énekesek mai boldog részörökösei a kontratenorok, akiknek egyik legkiválóbbika most épp Händel-áriákkal érkezik Budapestre. Az idei Bartók Tavasz sztárvendége Anthony Roth Costanzo lesz, akit Vashegyi György, az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus kísér majd koncertjén, amelynek programján befejezésképpen még kétfelvonásnyi Gluck-Orfeusz is ott fog szerepelni (Nemzeti Hangversenyterem, április 7., fél nyolc).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
