Könyv - Az igazi sztár - David Buckley: David Bowie

  • - legát -
  • 2011. április 21.

Zene

A címszereplő szinte az első pillanattól, vagyis az 1960-as évek közepétől kezdve úgy építette karrierjét, hogy a média ne maradjon le semmiről. Több mint negyven év elteltével bátran kijelenthetjük: a - tudatosnak tűnő - manipuláció sikerült. David Bowie munkásságának "eredeti" megközelítése lehetetlenné vált, ordító közhelyek kísérnek minden sort, amit vele kapcsolatban leírnak. Mindez vélhetően abból az alapvető félreértésből adódik, hogy a - többnyire rajongónak is tekinthető - szerzők "csont nélkül" elfogadják: az eredetileg David Jonesként anyakönyvezett figura nemcsak hogy sztárnak született, de evvel az adottságával az első pillanattól kezdve tisztában volt.

A címszereplő szinte az első pillanattól, vagyis az 1960-as évek közepétől kezdve úgy építette karrierjét, hogy a média ne maradjon le semmiről. Több mint negyven év elteltével bátran kijelenthetjük: a - tudatosnak tűnő - manipuláció sikerült. David Bowie munkásságának "eredeti" megközelítése lehetetlenné vált, ordító közhelyek kísérnek minden sort, amit vele kapcsolatban leírnak. Mindez vélhetően abból az alapvető félreértésből adódik, hogy a - többnyire rajongónak is tekinthető - szerzők "csont nélkül" elfogadják: az eredetileg David Jonesként anyakönyvezett figura nemcsak hogy sztárnak született, de evvel az adottságával az első pillanattól kezdve tisztában volt.

Tulajdonképpen David Buckley könyve is erre a rugóra jár. Természetesen ő is rajongó (egy ilyen munkát félszívvel nem lehet elvégezni), és az efféle szorgalmas szerzőhöz illőn mindent elolvasott, meghallgatott és megnézett, ami hősével kapcsolatos lehet, de könyve megjelenésekor, 2005-ben már kellőképpen tapasztalt volt ahhoz (negyvenéves), hogy kételkedjen a forrásokban. Így hát az igazi kulisszatitkok kiderítéséhez azokat az árnyékban álló figurákat (például Tony Visconti vagy Nile Rodgers producert és még sok-sok más "munkatársat") szedte elő és idézi, akik kulcsszereplői a történet egy vagy több epizódjának.

A könyv a teljességre törekszik: az olyan apróságokat is hosszan elemzi, mint például, hogy vajon a holdra szállás vagy a 2001 - Ûrodüsszeia volt-e az ihletője 1969-ben a Space Oddity című dalnak, ám szerencsére nem vész el a részletekben, Bowie pályafutásának minden állomásával a kellő terjedelemben foglalkozik, ahogy a glam vagy a new wave olyan idoljaival is, mint Marc Bolan, Mick Ronson vagy Gary Numan.

A történet annak ellenére érdekfeszítő, hogy még legvadabb pillanataiban sem szabadul el benne a rock and roll állat. És nemcsak azért, mert Buckley - nagyon helyesen - megállapítja, hogy a rock nem jelentett többet Bowie eszköztárában, mint fontos, ám mégsem nélkülözhetetlen kelléket. Egy nagyon intelligens, céltudatos, olykor a szakadék szélén táncoló művész portréját kapjuk, aki nemcsak az ötleteknek, de humorérzéknek sincs híján. A több mint hatszáz oldalas könyv nemcsak rajongóknak kellene, hogy kötelező olvasmány legyen - azoknak is, akik valaha fejükbe vették, hogy sztárok lesznek.

Fordította: Vizi Katalin. Cartaphilus, 2010, 613 oldal, 4990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.