Méretét tekintve Mary és Max közül mindenképp Mary az emberkébb, világban elfoglalt helyét tekintve ausztrál csöppség, egy népszerûtlen csufi, akkora magánynyal, mint maga Ausztrália. Szemben vele Max, a találomra kiválasztott levelezõpartner, egy horizontális kihívással és a késõn megállapított Aspergerrel küzdõ New York-i remete. Belegondolni is rémes, gyurma nélkül mi sült volna ki egy ilyen barátságból. Elég csak a(z egyébként remek) szinkronhangokat; Philip Seymour Hoffmant és Toni Collette-et egy pillanatra Max és Mary szerepébe képzelni - aki szerint ez nem több ártalmatlan gondolatkísérletnél, nem ismeri Hollywood bugyrait. Saját bugyrainknál maradva a gyurma, vagy szebben felöltöztetve a gyurmaanimáció, az alkotói ízlés (úgy is mint az abszurd és a cukiság közti meccs) kedvezõ állása esetén bámulatosan befogadó masszaként viselkedik. Nem vész össze benne Allen szarkazmusa a Coenek abszurdjával, az orosz hússaláta a montmartre-i bambik lírájával, a sokkterápia a New York-nosztalgiával, az ambuláns fázis a klinikai depresszióval, Max Horowitz Bernard Hazelhoffal. Bernard Hazelhof (M.D.) Max pszichiátereként örökbecsû tanácsokkal is ellát mindnyájunkat: épp testben, épp lélek - vallja a bölcs doktor, levegõben kalimpáló lábakkal, fél kézzel az íróasztalon egyensúlyozva. A Szimpla Film bemutatója ****
animációs film - MARY ÉS MAX
Van, amihez kell a gyurma, sőt csakis a gyurma az üdvözítő anyag. Évtizedekig tartó levelezőbarátságokhoz például, ahol a feladó és a címzett is megejtően magának való, ki-/le-/keresztül- és kasul nézett, emberi kapcsolatokból elégtelenre vizsgázó emberke.
