könyv - Emily Diamand: Kalózok nyomában

  • B. I.
  • 2009. július 16.

Zene

2008 nagy fantasysikere Angliában, a Chicken House és a tekintélyes The Times közös gyermekregény-pályázatának első helyezettje; szó se róla, akciódús, élénk képzelőerejű munka. A 22- 23.
2008 nagy fantasysikere Angliában, a Chicken House és a tekintélyes The Times közös gyermekregény-pályázatának elsõ helyezettje; szó se róla, akciódús, élénk képzelõerejû munka. A 22- 23. század fordulóján játszódik, amikor Nagy-Britannia nagy része a klímaváltozás miatt vagy víz alá került, vagy elmocsarasodott. A természet fõleg a valahai Angliát sújtotta, amely a déli Tíz Megmaradt Megyére zsugorodott, és vezetõ szerepét a szigeten Nagy-Skócia vette át. Az angolokat a katasztrófa több száz évvel vetette vissza: technológiájuk odalett, nagyjából úgy élnek és öltözködnek, mint az 1800-as évek elsõ felében - a skótok ellenben mobiltelefont használnak, úgyhogy nesze neked angol büszkeség, ráadásul ott vannak még az angoloknak a partvidék halászfalvait örökös rettegésben tartó kalózok meg a despota miniszterelnökük. Egy kalóztámadás és a miniszterelnök kislányának az elrablása indítja azt az eseménysort, amelynek során Lilly Melkun és különleges vízimacskája különös kalandokba keveredik.

Bár felnõttként mindig bánjunk óvatosan a gyerekkönyvek bírálatával, arról azért kár volna hallgatni, hogy egyrészt néhány ellentmondás kifejezetten zavaró (az angolok mindent elfelejtettek kétszáz év alatt, a pár mérfölddel odébb élõ skótok meg nem, hogy a legnyilvánvalóbbat hozzuk föl), másrészt a szerzõ mellõzi a külvilág leírását - pedig ez mindig erénye lehet az ilyesfajta bizarr negatív utópiáknak, lásd például Stroud kitûnõ Bartimaues-trilógiáját.

Fordította: Görgey Etelka. Agave, 2009, 240 oldal, 2680 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.