A szövegek végigkövetik a Dunántúlon már a 2. században regisztrált zsidóság történetét napjainkig. Közben elõkerül mindaz, amit a "zsidókérdés" kezelésére kitalálni sikerült: a zsidótartás jogától a "zsidók megtûréséért kirótt" tolerantialis taxán át a 20. századi aljasságokig. A tanulmányok nagy része "rövid áttekintés", ami szükséges az érzékelhetõ teljességre törekvés miatt, de mintha nem lenne kitalálva a célközönség. Mert ezek nem új kutatások eredményeit közlõ, lábjegyzetelt szakmunkák, a tudományos ismeretterjesztéshez képest viszont túlteng a száraz, évszámokkal teletûzdelt lajstromozás. A könyv információgazdag és hiánypótló, bár a színvonal ingadozik. A zsidóság irányzatainak remek összefoglalása (Frojimovics Kinga) nem említhetõ egy lapon a héber nyelvkönyvek iskolás elemzésével (Arie Lewy). A nagy témák, a holokauszt és az antiszemitizmus részletes feldolgozása mellett marginális kérdésekrõl is születtek remeklések. A szövegek roppant tiszteletre- méltó, távolságtartó objektivitását oldja például az esketési hagyományok érzékletes megfestése, vagy egy kissé naiv, de élvezetes, személyes hangú visszaemlékezés a pesti ortodox közösségre. A rabbiképzés története pedig kész regény.
Szerkesztette: Szalai Anna. Antall József Alapítvány-Kossuth Kiadó, 2009, 306 oldal, 6990 Ft
****
