könyv - HARRY KEMELMAN: A RABBI SZERDÁN MEGÁZOTT

  • - banza -
  • 2009. június 25.

Zene

Megfontolandó, hogy vajon a rabbisorozat 1970-es években írott darabjai nem későn jutottak-e el hozzánk? Hiszen a maroktelefon és a különféle DNS-vizsgálati hókuszpókuszok nélküli bűnvilág avasnak hathat manapság. Ám sokaknak üdítő lehet ez a békebeli, Agatha Christie-s hangulat a láncfűrészes, totálisan elmebeteg sorozatgyilkosok mai miliőjében.
Megfontolandó, hogy vajon a rabbisorozat 1970-es években írott darabjai nem késõn jutottak-e el hozzánk? Hiszen a maroktelefon és a különféle DNS-vizsgálati hókuszpókuszok nélküli bûnvilág avasnak hathat manapság. Ám sokaknak üdítõ lehet ez a békebeli, Agatha Christie-s hangulat a láncfûrészes, totálisan elmebeteg sorozatgyilkosok mai miliõjében. Meg hát a keménytökû magándekás helyett itt van Kemelman legfõbb irodalmi ásza, David Small rabbi, a felvilágosult vallási vezetõ, aki a Smith and Wesson hiányában szédületesen forgatja a pilpul fegyverét, vagyis a Talmudon iskolázott vaslogikájú elemzéseit.

Ám Kemelman nem áll meg itt; az olykor véletlenül vagy hanyagságból elkövetett, de soha nem véres vagy gusztustalan gyilkosság mellett éles kontúrú, tapintatosan epéskedõ rajzát adja egy amerikai kisvárosbeli zsidó közösség életének, konfliktusainak. Ezúttal arról van szó, hogy mi a fontosabb: az írásos, avagy a szóbeli, voltaképpen csak a szándékot tartalmazó végrendelet? Mi a lényegesebb: Aptaker gyógyszerész biztonsága, vagy az egész hitközségnek a rabbi szerint erõsen vitatható anyagi üdve? Meddig gyilkosság a baleset, illetve meddig baleset az emberölés? Ekkor megint Small rabbié a fõszerep, például akkor, amikor kifejti, hogy a zsidó vallás nem is annyira vallás, mint erkölcsiség és életforma. Mindezt a goj rendõrfõnök kollegiális közremûködésével. Vagyis a szórakozás mellett még tanulhatunk is Small rabbitól. Ugyancsak ránk fér manapság.

Fordította: Moldova Júlia. Konkrét könyvek, 2009, 365 oldal, 3499 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.