Singer megõrzi a Moszkátok történetét elbeszélõ leíró, tárgyilagos nyelvét, melyhez a csodás események kétkedés nélküli rögzítésével halk mesehang is társul. Amíg azonban a korábbi regényének szövege éppen hideg pontossága miatt vált metszõ kritikává, addig ez az 1979 után most újból kiadott mûve inkább az irónia felé hajlik. Mondatai mégsem válnak gúnyolódóvá, még akkor sem, amikor hõsei túllépik a szerethetõség határát (bár a szûkszavú jellemzések senkit nem engednek túl közel olvasójukhoz). Történetére Singer nem kívülálló nézõpontból tekint, éppen ezért képes hitelesen elmesélni, és könnyebben megérthetõvé tenni egy olyan világot, melyben a valóság csak a hit által értelmezett, a megváltásra való éhségbõl pedig fanatizmus fakad. Ahol - ahogyan Heller Ágnes (találóan) jellemzi a könyvet - "állandó a lebegés a kézenfekvõ és a kivételes, a józanság és az õrület, a hitetlenség és a hit, a hagyomány és a 'mindent szabad' kavalkádjában".
Fordította: Walkóné Békés Ágnes. Metropolis Media, 2011, 256 oldal, 2990 Ft
*****
