A LuMú második emeletén a látogatót egy bakelitlemezből kivágott betűkből összeálló szöveg fogadja: Communism Never Happened. Ciprian Muresüan nemrégiben a Trafóban is kiállított munkája mintegy előre jelzi a múzeum gyűjteménygyarapítási megfontolásait. Az utóbbi két évben beszerzett (megvásárolt vagy felajánlott) műtárgyak ezek szerint a posztkommunista régió (nagyrészt Magyarországon már bemutatott) művészetére fókuszálnak, ezen belül is a posztkonceptualista tendenciákra, illetve - mint a tárlat megtekintése során kiderül - a konceptualista előzményekre, a hetvenes évek neoavantgárd művészetére. S bár érezhető az igény, hogy a LuMú egyfajta regionális művészeti központként (gyűjteményként) határozza meg magát, a mostani anyag nagy részét mégis magyar művészek jegyzik.
A leginkább helyspecifikus projekt a cseh Katerina Seda nevéhez fűződik, aki 2009-2010-ben a LuMú rezidensprogramjának keretében mint ösztöndíjas dolgozott Magyarországon. Míg a 2009-ben a Trafóban bemutatott diplomamunkájában egy kis falu életét pezsdítette fel - a lakosokkal közösen kidolgozott napirend szerint mindenki ugyanazt a tevékenységet (biciklizés, ebédelés, kocsmában üldögélés) végezte egy időben -, a törökbálinti Tündérhegy lakói már művészi feladatot kaptak. Az alvóvárosként funkcionáló településrész lakóit arra kérte, hogy rajzolják le a szemközti ház egy-egy részletét, s aki a legtöbb házat felismerte, az egy kéthetes floridai úttal gazdagodott (a résztvevők mindegyike a rajzokból összeállított könyvet kapott ajándékba, a nyertes család naplója - 8458km.blogspot.com - pedig megtekinthető az interneten). A közösségteremtés ilyen finom, mégis igen erőteljes gesztusa, a szociológiai szemlélet más munkákban nincs jelen, vagy csak nyomokban: a Tehnica Schweiz csoport projektjében 1848-as hagyományőrző tüzérek portréit utaztatta ingázó munkásokat szállító buszok oldalán - de azt már sűrű homály fedi, hogy mit szóltak mindehhez a kortárs művészet iránt netán kevésbé fogékony munkavállalók. A vásárlás értelemszerűen a saját projektet is érinti, köztük a külső helyszínre deponált Ludwig Inzert néven futó vállalkozást. Így látható Matthias Megyeri ki tudja, miért az Ny. Nyuszi, Pin Péter és Didoo címet viselő, pukkantós fóliába tekert, falhoz támasztott, ottfelejtett vagy kicsomagolásra váró műtárgynak tűnő kerítése, amely mellé a kurátor, Szipőcs Kriszta - talán a maga védelmében - a művésznek az alkotás kiállítási módját megszabó levelét is mellékelte.
A hiánypótlás és a múzeumi kanonizálás érthető szándéka miatt igen sok mű mutatja be a magyar neoavantgárd nemzedéket: itt sorakoznak Pauer Gyula pszeudoutcakövei, egy már-már amatőr módon esetlen videón Tót Endre örül mindennek, Baranyay András emléket állít Major Jánosnak, ismét látható Maurer Dóra 2009-es LuMú-beli életmű-kiállításának egyik fontos, hetvenes évekbeli darabja és az őt körülölelő munkák miatt kissé elszürkülve Hajas Tibor egyik akciófestménye. Igazán érdekes és megrendítő a Kis Varsó projektje, melyben Károlyi Zsigmond találkozik fiatalkori önmagával, és sűrűn cigarettázva reagál ifjúkori énjének (Bódy Gábor Harmadik című filmjében elmondott) művészettel kapcsolatos elképzeléseire. A kiállítás legnagyobb erénye - s így a LuMú épülő gyűjteményének fontos része - a szűkebb szakma előtt is szinte ismeretlen Kele Judit Műalkotás vagyok című projektjének megszerzése. Kele a végletekig vitte a műtárgyfetisizmust: önmagát tekintette műtárgynak. 1980-ban házassági hirdetést adott fel a Libérationban, majd a legtöbbet kínáló gyűjtők jelenlétében elárverezte önmagát, s hozzáment a nyerteshez. A kiállításon látható egy akciójának fotódokumentációja (a Szépművészeti Múzeumban állította ki önmagát - lásd a képet), a hirdetésre kapott levelek és egy film, amelyben a birtokos és a birtokolt tárgy közti viszonyról beszél.
Feltűnő, hogy a kelet-európai művészetet (egy kivételtől eltekintve) fiatal román művészek képviselik, egyben demonstrálva a magyar művészetből hiányzó politikai, társadalomkritikus tematikát. A nyitó művet is jegyző Ciprian Muresüannak "köszönhetően" köztünk van Lenin (ledöntve), míg a másik, jóval erősebb rajzán zacskóból szipuzó gyerekek láthatók. A korábban többek közt szintén a Trafó Galériában is kiállító Mona Vatamanu-Florin Tudor páros pedig Ceausüescu perének szövegét használja aláfestésként egy olyan filmhez, ahol a szaggatott kameramozgás kifejezetten a néző elriasztására szolgál.
A kiállítás vegyes képet mutat, a művek gyakran kioltják egymást. Máskor - például a centrális perspektíván túlmutató művek esetében - viszont rejtett kapcsolatok tűnnek elő. Tény, hogy Csörgő Attila narancstesteihez készített tervrajzát - az éppen utazó mű hiányában - csak az egészen bennfentesek (vagy a geometriai szerkesztés rajongói) élvezhetik, de Kovács Gergő humoros szobrai, a félgömbfelületen mint apró bolygón egyensúlyozó Assisi Szent Ferenc és az elébe járuló állatkák mindenkit megnevettetnek. Várnai Gyula Ernst múzeumi életmű-kiállításáról átemelt gyönyörű installációja (Nagymező utca) szokatlan, görbült térfragmentumaival, a manipulált látvánnyal és az utcai zajokat imitáló hangfüggönyével egy ismerős, mégis széttöredezett valóságot állít a néző elé. Míg itt a nézők az elgörbített tér külső szemlélői, Waliczky Tamás finom, lírai animációján egy kisgyermek szemszögét követve mi magunk is belevonódunk a pulzáló gömbperspektívába. És ez már akkora változás, amiért érdemes elzarándokolni a Művészetek Palotájába.
LuMú, nyitva: május 15-ig. Szentjóby Tamás Kentaur című Þlmjét április 22-én és május 13-án vetítik
