könyv - Magyar badar - 246 régi+154 új limerik

  • Svébis Bence
  • 2011. október 6.

Zene

Képtelenség úgy írni a limerikről, hogy az embernek ne támadna kedve mindjárt idézni is egyet. Hát kezdjük rögtön egy klasszikussal, a jelen kötetet is válogató-szerkesztő Várady Szabolcstól: "Volt egy nő, úgy hívták, Emese.
Képtelenség úgy írni a limerikrõl, hogy az embernek ne támadna kedve mindjárt idézni is egyet. Hát kezdjük rögtön egy klasszikussal, a jelen kötetet is válogató-szerkesztõ Várady Szabolcstól: "Volt egy nõ, úgy hívták, Emese. / Nem tudni, pór volt vagy nemes-e. / Egyszerre két úr jól / elölrõl-hátulról... / Mit mondjak? Nem rebbent szeme se." Frappáns, csattanós, gyakran pajzán és pimasz mûfaj ez, mely azonban korántsem olyan egyszerû, mint elsõ pillantásra látszik. A kötött verstani szabályok (öt sor, a-a-b-b-a rímképlet, 9-9-6-6-9 szótagos sorok hármas tagolásban) és a jól kidolgozott alapötlet adja az élét és ízét e rövid strófáknak.

A frissen megjelent Magyar badart elõször 2002-ben adták ki, s akkor háromszáz limeriket foglalt magában. A kiadvány pillanatok alatt elfogyott, és máig megállíthatatlan lavinát indított el. Boldog-boldogtalan rákapott a formára, hirtelen népszerûvé vált a mûfaj. Nem is csoda, hiszen a limerik úgy mûködik, mint a jó sütemény egy rokoni ebéden. Megkóstoljuk, viszünk is belõle magunkkal, mi több, elkérjük a receptjét, és megpróbáljuk otthon magunk is elkészíteni. Mert a limerik az egyik legdemokratikusabb versforma. Nem kell hozzá költõnek, de még irodalomban jártas személynek sem lenni, hogy faragjunk párat. Írhat a kazánfûtõ, a jéghokis, a detektív és a tõzsdeügynök is.

Az elsõ kiadás óta eltelt idõszak a gyûjtögetésé, a szelekcióé volt, s így most elkészülhetett az újabb kötet, amely azonban - a körülmények ismeretében - igencsak karcsúra sikerült. A korábbi versek közül ötvennégyet hiába keresünk itt, újak közül pedig alig több mint másfél száz került csak be a válogatásba. Sajnos a minõség is ingatag olykor, s hiába a soknak hangzó négyszázas limit, a telhetetlen olvasó képes lenne magáévá tenni akár egy többkötetes limerikenciklopédiát is boldogan kuncogva, seperc alatt. Reménykedjünk hát, hogy lesz még rá alkalom.

Syllabux, 2011, 200 oldal, 3000 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.