lemez - PAOLO CONTE

  • - kolozsil -
  • 2011. január 6.

Zene

hetvenhárom évesen adta ki Nelson című lemezét. Gondolhatnánk, nem mai fiú már, biztosan nem énekel pontosan, a hangja ernyedtebbé vált: de az az igazság, hogy Conte mindig öregesen énekelt, arról nem is beszélve, hogy nem volt már fiatal, amikor vibrafonosból, dalszerzőből és gyakorló ügyvédből énekes lett.
hetvenhárom évesen adta ki Nelson címû lemezét. Gondolhatnánk, nem mai fiú már, biztosan nem énekel pontosan, a hangja ernyedtebbé vált: de az az igazság, hogy Conte mindig öregesen énekelt, arról nem is beszélve, hogy nem volt már fiatal, amikor vibrafonosból, dalszerzõbõl és gyakorló ügyvédbõl énekes lett. Hangját mindig is enyhe fádsággal járó rekedtség jellemezte. Úgy énekelt, ahogy színészek szoktak - ha nem túl képzett énekesek - a színészlemezeken. Ez részben annak tudható be, hogy õ az az olasz dalnok, akinek a szövegeire is érdemes egy kis figyelmet fordítani; aki még egy elcsöppenõ citromfagyit is úgy énekel meg, hogy az a régi, gyerekkori nyarak himnusza lesz. Nem tisztán énekel Conte, nem is szépen. De a szövegeit, a dalokat mélyen átéli, nem elõ-, hanem átadja. Minden nemzetnek van egy ilyen huszadik századi trubadúrja: nekünk Cseh Tamás volt az, Amerikának ott van Tom Waits, az oroszoknak Viszockij.

E lemez, a Nelson is végzetesen huszadik századi. Kissé avítt. De ez nem baj. Nem olyan letaglózóan melankolikus, mint a '900 volt, nincs rajta olyan ütõs dal, mint a Bella Martha címû filmbõl ismerõs It's wonderful, és olyan megasláger se, mint a Celentano elõadásában ismertté vált Azzurro. Mégis a legjobb Conte-lemezek egyike. Hetyke és diadalmas. Azt hirdeti, amit minden Conte-mû, amit a trubadúrok: hogy élni jó. A kijelentés minden dallal tartalmat kap - s még az enerváltabb dalok is jók, az olyanok, mint a Nina, amely hirtelen váltással szambává válik, meg a francia nyelvûek is (különösen a Laura Contival elõadott duett), de azért az igazán jó szerzemények a könnyû keringõk, a Galosce Selvagge vagy a Jeeves. (A legnagyobb félreértés pedig az elektronikával megspékelt Sarah.) Conte a legnépszerûbb olasz elõadó ma; kár, hogy nálunk olyan kevesen ismerik és szeretik, ezért nem valószínû, hogy koncertezni fog Pesten valaha is. Pedig a koncertjein feltûnõ csak igazán, hogy a kor valóban nem számít.

Universal, 2010

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.