könyv - TAKESHI KITANO: FIÚ

  • - kg -
  • 2009. május 14.

Zene

Takeshi Kitano megannyi kreatív és megélhetési elfoglaltsága közül nálunk a filmrendezői és a színészi a legismertebb, földijei azonban akkor se vonnák fel a szemöldöküket, ha talkshow-házigazdaként vagy tévés műsorvezetőként konferálnák fel a mi rendezőnket. Kitano íróként sem ma kezdte a pályát, s bár a Fiú című novelláskötete révén aligha látunk rá a teljes írói életműre, még mindig beljebb vagyunk, mint például a festő vagy a sztepptáncos Kitano megismerésében.
Takeshi Kitano megannyi kreatív és megélhetési elfoglaltsága közül nálunk a filmrendezõi és a színészi a legismertebb, földijei azonban akkor se vonnák fel a szemöldöküket, ha talkshow-házigazdaként vagy tévés mûsorvezetõként konferálnák fel a mi rendezõnket. Kitano íróként sem ma kezdte a pályát, s bár a Fiú címû novelláskötete révén aligha látunk rá a teljes írói életmûre, még mindig beljebb vagyunk, mint például a festõ vagy a sztepptáncos Kitano megismerésében. És hogy mennyire is vagyunk beljebb: pontosan három, írói könnyûkezûséget sejtetõ novellával, melyek mindegyike egy-egy kamaszkori történetet vezet végig az elbeszélõ szál erõs kézbentartásával. Ami már néhány sor után is világos: nem az írói babérokra törõ filmessel, hanem az egyébként filmesként is dolgozó íróval van dolgunk, aki nemcsak flottul beszéli a kamasznyelvet, de kellõ ökonómiával képes körülírni kamaszhõsei jellemformáló élményeit. Megmunkáltságukat tekintve nívósan karbantartott történetek ezek: míg alant illedelmesen lüktet a dráma, fentebb magától értetõdõen bonyolódik a cselekmény. Ha a filmes Kitanót keressük a sorok között - és ez a szerzõ hazai beágyazottságát tekintve adja magát -, valószínûleg hiányérzetet keltenek e rövid történetek, amelyek a filmes szélsõségek helyett inkább csak egy-egy hangulatot hagynak hátra, mintha visszanézve maguk a szereplõk is csak ennyit mondanának: hát igen, ilyen kicsiségen múlik minden: egy futóversenyen, egy csillagvizsgálattal töltött estén vagy egy idegenbe tett, kamaszkori utazáson. Kitano még írni is tud - ez aztán már sok a jóból!

Fordította: Lázár Júlia. Scolar, 2009, 140 oldal, 2495 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.