könyv - Thierry Jonquet: Tarantula

Mértéktartó ponyvával van dolgunk, melyben a szálaknak alig több mint 130 oldal alatt kell összefutniuk. A plasztikai sztársebész kertjében hattyút tart, magas fallal körülvett birodalma egy elreteszelt lakrészében pedig egy hasonlóképp egzotikus jószágot. Egy világraszóló szépséget, kit alkalmanként fizetõ vendégek perverz vágyainak tesz ki, egyszóval prostituál. A lépten-nyomon ördögi kacajra fakadó doktortól tisztes távolságban bankrabló bajlódik frissen lõtt sebével, nõhiányos merevedésével és mindazzal a gonddal-bajjal, mely fõleg zsákmányolt milliók és rendõrgyilkosságok nyomán szokott elõadódni. Szólnunk kell még egy pincébe vetett, pucérra vetkõztetett, láncra vert és pórázra fogott fiatalemberrõl is - valami köze csak kell, hogy legyen a többi szereplõhöz, máskülönben nem lenne visszatérõ szenvedõje a történetnek.

P. Almodóvar nemrég azt mondta, hogy nem sok mindent hagyott épen a francia Thierry Jonquet (1954-2009) regényébõl (ami a címét illeti: fogvatartóját becézi Tarantulának a hamarosan sok mindenétõl megszabadított fiatalember), így aztán legújabb filmje, a Bõr, amelyben élek csak meglehetõsen laza adaptációnak tekinthetõ. A spanyol filmrendezõ hangyányit tán nagyvonalúan fogalmazott, mert ami a fõ csapásirányt és a doktor frankensteini mozgatórugóit illeti, abban azért olyan nagyon nem távolodott el a regénytõl, minden más tekintetben azonban igaza volt. Almodóvar mûmûvészfilmjében ugyanis, mely mûviségét elegánsan és büszkén viseli, rá sem ismerni a prózai alapanyag tesco-gazdaságos dekadenciájára és karikatúraszerû szereplõire. A filmeknek jó szokásuk, hogy elfeledett mûveket és szerzõket élesztenek újra (a Jules és Jimnek például Henri-Pierre Roché köszönhetett sokat, A félszemûnek pedig Charles Portis), Thierry Jonquet Tarantulájának azonban a feledés homálya tûnik természetes és éltetõ közegének.

Fordította: Takács M. József. Cartaphilus, 2011, 133 oldal, 2000 Ft

** és fél