könyv - THOMAS BERNHARD: DÍJAIM

  • - d. magyari -
  • 2009. július 2.

Zene

Van egy fotó, amit képeslapként is árulnak az osztrák fővárosban: Thomas Bernhard egy bécsi kávéházban (jelesül a stallburggassei Bräunerhofban, a belváros közepén). Úgy nem illik oda, ahogy Hrabal illett az Arany Tigrisbe.
Van egy fotó, amit képeslapként is árulnak az osztrák fõvárosban: Thomas Bernhard egy bécsi kávéházban (jelesül a stallburggassei Bräunerhofban, a belváros közepén). Úgy nem illik oda, ahogy Hrabal illett az Arany Tigrisbe. Mit keresett ott akkor mégis? Jól érezte volna magát, miközben mulatott is a helyzeten? Ahogy azokon a szituációkon is, amikbe különbözõ díjainak átvétele alkalmával került, s amiket kellõ iróniával és öniróniával mesél el ebben az 1980-ban vagy 81-ben írt rövid mûben, ami, ki tudja, miért, csak most, 2009-ben jelent meg - a Kalligramé és a kiváló (s Bernhardra különösen érzékeny) fordítóé, Adamik Lajosé a bravúr, hogy a német kiadással szinte egy idõben mi is kézbe vehetjük.

Bernhard legjobban az ismétlõdõ alaphelyzeten mulat (vagy bosszankodik): kitüntetik õt, a rossz fiút, aki sosem, ebben a mûben sem fukarkodik a kemény szavakkal: Ausztria isten háta mögötti ország, aminek fõvárosában sokan azt sem tudják, ki volt Heine - cserébe a sajtó lazán lepoloskázza õt. A kulturális miniszter pedig - aki méltató szavaiért pofonokat érdemelne - az író beszéde közben lángvörös arccal felugrik, és kivonul. Ez 1968-ban történt, az Osztrák Állami Irodalmi Díj átvételekor, amikor Bernhard késõbb sokat idézett mondatát mondta: "...minden nevetséges, ha a halálra gondolunk".

Ha akarom, szórakoztató, anekdotisztikus könyv ez - de korántsem csupán az: bepillantást enged egy kérlelhetetlen alkotó világába, aki kérlelhetetlenségétõl függetlenül gondolkodás nélkül átveszi a díjakat s a velük járó szép summákat. Mert a halál mellett (elõtt; még) ott az élet is, a leghétköznapibb élet, amiben olyan jó egy fehérre lakkozott luxusautóval, a mi saját autónkkal elszáguldani a minisztermentes, megmentõ tengerig. Vagy legalább beülni egy kávéházba.

Fordította: Adamik Lajos. Kalligram, 2009, 88 oldal, 1900 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.