könyv - THOMAS BERNHARD: DÍJAIM

  • - d. magyari -
  • 2009. július 2.

Zene

Van egy fotó, amit képeslapként is árulnak az osztrák fővárosban: Thomas Bernhard egy bécsi kávéházban (jelesül a stallburggassei Bräunerhofban, a belváros közepén). Úgy nem illik oda, ahogy Hrabal illett az Arany Tigrisbe.
Van egy fotó, amit képeslapként is árulnak az osztrák fõvárosban: Thomas Bernhard egy bécsi kávéházban (jelesül a stallburggassei Bräunerhofban, a belváros közepén). Úgy nem illik oda, ahogy Hrabal illett az Arany Tigrisbe. Mit keresett ott akkor mégis? Jól érezte volna magát, miközben mulatott is a helyzeten? Ahogy azokon a szituációkon is, amikbe különbözõ díjainak átvétele alkalmával került, s amiket kellõ iróniával és öniróniával mesél el ebben az 1980-ban vagy 81-ben írt rövid mûben, ami, ki tudja, miért, csak most, 2009-ben jelent meg - a Kalligramé és a kiváló (s Bernhardra különösen érzékeny) fordítóé, Adamik Lajosé a bravúr, hogy a német kiadással szinte egy idõben mi is kézbe vehetjük.

Bernhard legjobban az ismétlõdõ alaphelyzeten mulat (vagy bosszankodik): kitüntetik õt, a rossz fiút, aki sosem, ebben a mûben sem fukarkodik a kemény szavakkal: Ausztria isten háta mögötti ország, aminek fõvárosában sokan azt sem tudják, ki volt Heine - cserébe a sajtó lazán lepoloskázza õt. A kulturális miniszter pedig - aki méltató szavaiért pofonokat érdemelne - az író beszéde közben lángvörös arccal felugrik, és kivonul. Ez 1968-ban történt, az Osztrák Állami Irodalmi Díj átvételekor, amikor Bernhard késõbb sokat idézett mondatát mondta: "...minden nevetséges, ha a halálra gondolunk".

Ha akarom, szórakoztató, anekdotisztikus könyv ez - de korántsem csupán az: bepillantást enged egy kérlelhetetlen alkotó világába, aki kérlelhetetlenségétõl függetlenül gondolkodás nélkül átveszi a díjakat s a velük járó szép summákat. Mert a halál mellett (elõtt; még) ott az élet is, a leghétköznapibb élet, amiben olyan jó egy fehérre lakkozott luxusautóval, a mi saját autónkkal elszáguldani a minisztermentes, megmentõ tengerig. Vagy legalább beülni egy kávéházba.

Fordította: Adamik Lajos. Kalligram, 2009, 88 oldal, 1900 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.