könyv - THOMAS BERNHARD: DÍJAIM

  • - d. magyari -
  • 2009. július 2.

Zene

Van egy fotó, amit képeslapként is árulnak az osztrák fővárosban: Thomas Bernhard egy bécsi kávéházban (jelesül a stallburggassei Bräunerhofban, a belváros közepén). Úgy nem illik oda, ahogy Hrabal illett az Arany Tigrisbe.
Van egy fotó, amit képeslapként is árulnak az osztrák fõvárosban: Thomas Bernhard egy bécsi kávéházban (jelesül a stallburggassei Bräunerhofban, a belváros közepén). Úgy nem illik oda, ahogy Hrabal illett az Arany Tigrisbe. Mit keresett ott akkor mégis? Jól érezte volna magát, miközben mulatott is a helyzeten? Ahogy azokon a szituációkon is, amikbe különbözõ díjainak átvétele alkalmával került, s amiket kellõ iróniával és öniróniával mesél el ebben az 1980-ban vagy 81-ben írt rövid mûben, ami, ki tudja, miért, csak most, 2009-ben jelent meg - a Kalligramé és a kiváló (s Bernhardra különösen érzékeny) fordítóé, Adamik Lajosé a bravúr, hogy a német kiadással szinte egy idõben mi is kézbe vehetjük.

Bernhard legjobban az ismétlõdõ alaphelyzeten mulat (vagy bosszankodik): kitüntetik õt, a rossz fiút, aki sosem, ebben a mûben sem fukarkodik a kemény szavakkal: Ausztria isten háta mögötti ország, aminek fõvárosában sokan azt sem tudják, ki volt Heine - cserébe a sajtó lazán lepoloskázza õt. A kulturális miniszter pedig - aki méltató szavaiért pofonokat érdemelne - az író beszéde közben lángvörös arccal felugrik, és kivonul. Ez 1968-ban történt, az Osztrák Állami Irodalmi Díj átvételekor, amikor Bernhard késõbb sokat idézett mondatát mondta: "...minden nevetséges, ha a halálra gondolunk".

Ha akarom, szórakoztató, anekdotisztikus könyv ez - de korántsem csupán az: bepillantást enged egy kérlelhetetlen alkotó világába, aki kérlelhetetlenségétõl függetlenül gondolkodás nélkül átveszi a díjakat s a velük járó szép summákat. Mert a halál mellett (elõtt; még) ott az élet is, a leghétköznapibb élet, amiben olyan jó egy fehérre lakkozott luxusautóval, a mi saját autónkkal elszáguldani a minisztermentes, megmentõ tengerig. Vagy legalább beülni egy kávéházba.

Fordította: Adamik Lajos. Kalligram, 2009, 88 oldal, 1900 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.