Aztán megkapja az igazi megbízást: egy moldovai gyereklányt, emigráns prolicsalád egyetlen gyermekét kell megölnie. A gyilkosság értelmetlen (sajnos nemcsak első ránézésre, hanem az okok ismeretében is) és emberileg teljesíthetetlen a családbarát Milónak, de nincs mit tenni, tudjuk, ilyen nehéz pálya ez. A hidegháborús éra a mérgezett esernyővel operett volt ahhoz képest, ami most folyik, mindenki mindenki ellen, és Svájc is bezárt, ahol a régi szép időkben békésen egymás mellett pihegtek két meló között a mindenféle színű kémek. Szerzőnk szerint a mai titkosszolgálatoknál, amelyeket állítólag szigorú kordában tart emitt a diktatúra, amott a demokratikus ellenőrzés és mindenhol a költségvetés, már évek óta elszabadult hajóágyúként dúlnak egyes középvezetők, más cégek és a sajátjuk beltagjait irtva. Sebaj, addig sem az állampolgárokat abajgatják, mondanák erre az olvasók, ha egy percig is komolyan tudnák venni Steinhauer világmagyarázatát.
Ami Budapestet illeti, ez egyszer jól jön ki a Prágával való örökös és frusztráló összevetésből. A takaros kis Prágával csak az óvatos duhajok érik be, a dögös csávók Pestre jönnek, az Unicum-sör kombó és a nők városába. Mert itt olyan szupercsajok vannak, mint Zsuzsa, aki a Blikk tényfeltáró újságírója, a tantrikus szex mestere és híres sztriptíztáncos egy személyben. Szerencsére a magyar titkosszolgálat(ok)ról nem esik szó.
A thriller műfajban ma már alapfelszereltség a nyaktörő iram, az elejétől a végéig fenntartott feszültség. Az egymást érő akciók és fordulatok mögött az olvasók szórakoztatásáért keményen megdolgozó, apai-anyait beleadó író képe sejlik föl, de ha jobban megkaparjuk, kiderül, hogy a nagy tétek, a hőfok és az izgalmak kiválóan alkalmasak a cselekmény logikai buktatóinak, a figurák kidolgozatlanságának vagy belső ellentmondásainak elleplezésére. Így én maradok a lassúbb és hidegebb Le Carrénál.
Fordította: Nagy Gergely. Athenaeum, 2011, 389 oldal, 3490 Ft
