Könyv - Turistaosztály - Olen Steinhauer: A legközelebbi vészkijárat

  • - borz -
  • 2011. július 14.

Zene

A nemzetközi kémthriller - a Turista-trilógia - középső kötete nálunk, Budapesten indul, nem is akárhogyan. Henry Gray amerikai expat, szabadúszó újságíró a csúcsra ért, egyszerre kaparintva meg álmai nőjét és nagy sztoriját, s innen zuhan a mélybe, amikor kidobják egy Vadász utcai bérház ötödik emeletéről.
Ezenközben a trilógia főhőse, Milo Weaver különleges ügynök némi kényszerszünet (lásd első kötet) után újra felveszi a munkát a CIA szupertitkos, hivatalosan nem is létező Turistaosztályán. Kezdetben bántóan könnyű feladatokat kap - futárszolgálat, utaskíséret, sima likvidálás -, majd jön egy piszkos munka, műkincsrablás, egy Monet, egy Van Gogh, egy Cézanne és egy Degas, amiből kettőt visszaad, kettőt felgyújt, és neki kell eldöntenie, melyik kettőt... ilyen nehéz pálya ez.

Aztán megkapja az igazi megbízást: egy moldovai gyereklányt, emigráns prolicsalád egyetlen gyermekét kell megölnie. A gyilkosság értelmetlen (sajnos nemcsak első ránézésre, hanem az okok ismeretében is) és emberileg teljesíthetetlen a családbarát Milónak, de nincs mit tenni, tudjuk, ilyen nehéz pálya ez. A hidegháborús éra a mérgezett esernyővel operett volt ahhoz képest, ami most folyik, mindenki mindenki ellen, és Svájc is bezárt, ahol a régi szép időkben békésen egymás mellett pihegtek két meló között a mindenféle színű kémek. Szerzőnk szerint a mai titkosszolgálatoknál, amelyeket állítólag szigorú kordában tart emitt a diktatúra, amott a demokratikus ellenőrzés és mindenhol a költségvetés, már évek óta elszabadult hajóágyúként dúlnak egyes középvezetők, más cégek és a sajátjuk beltagjait irtva. Sebaj, addig sem az állampolgárokat abajgatják, mondanák erre az olvasók, ha egy percig is komolyan tudnák venni Steinhauer világmagyarázatát.

Ami Budapestet illeti, ez egyszer jól jön ki a Prágával való örökös és frusztráló összevetésből. A takaros kis Prágával csak az óvatos duhajok érik be, a dögös csávók Pestre jönnek, az Unicum-sör kombó és a nők városába. Mert itt olyan szupercsajok vannak, mint Zsuzsa, aki a Blikk tényfeltáró újságírója, a tantrikus szex mestere és híres sztriptíztáncos egy személyben. Szerencsére a magyar titkosszolgálat(ok)ról nem esik szó.

A thriller műfajban ma már alapfelszereltség a nyaktörő iram, az elejétől a végéig fenntartott feszültség. Az egymást érő akciók és fordulatok mögött az olvasók szórakoztatásáért keményen megdolgozó, apai-anyait beleadó író képe sejlik föl, de ha jobban megkaparjuk, kiderül, hogy a nagy tétek, a hőfok és az izgalmak kiválóan alkalmasak a cselekmény logikai buktatóinak, a figurák kidolgozatlanságának vagy belső ellentmondásainak elleplezésére. Így én maradok a lassúbb és hidegebb Le Carrénál.

Fordította: Nagy Gergely. Athenaeum, 2011, 389 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.