Könyv: Aki nincs, velünk van (Gerő András-Pető Iván: Befejezetlen szocializmus)

publikálva
1998/4. (01. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Olyan ez a könyv, mint a Kádár-korszak, szürke. Már a borító is, s a képek, betűk fekete-fehéréből ez a szín keveredik ki. Szürke, mint a sár, melybe ragadtunk, kátyúba, fröccsent ránk, mert a szekér, bár állni látszék, "haladt", nem tudtunk félreállni, letörölni, zötykölődtünk a szekéren, végállomás, de megy tovább. Sárosak vagyunk. Isten se mossa le rólunk.

Olyan ez a könyv, mint a Kádár-korszak, szürke. Már a borító is, s a képek, betűk fekete-fehéréből ez a szín keveredik ki. Szürke, mint a sár, melybe ragadtunk, kátyúba, fröccsent ránk, mert a szekér, bár állni látszék, "haladt", nem tudtunk félreállni, letörölni, zötykölődtünk a szekéren, végállomás, de megy tovább. Sárosak vagyunk. Isten se mossa le rólunk.

Majd a kiontott vértócsa fakó lesz

s mosolyra fakaszt mind, ami ma bánt,

majd játszunk békés állatok gyanánt

és emlékezni s meghalni is jó lesz.

József Attila

Tizenhárom tétel, szerencsétlen véletlen, a könyv, tizenhárom hosszabb-rövidebb futam. Rövid elő- (Forradalom után) és utójáték (Rendszerváltás előtt) között a nagy mű, nincs befejezve, igen. A keret is szürke, nem fekete: Kádár, a hóhér valahol a háttérben a Halálraítéltek sorfala mögött; s a könyv utolsó fényképén a transzparens: Ennyi volt, elég volt, ám emlékszünk egy másik feliratra is, melyen Haynau és Kádár áldozatai számláltattak meg. De ne várjunk szándékosan sokkoló képeket egy családi albumtól, végtére is azt lapozgatunk, nagy család - sokkol az csendesen.

A 2. tétel, a tollpróba után az iniciálé, nagy betű, csupa nagy, A hétköznapi emberek közül az első - KÁDÁR JÁNOS, csupasz kisbetűvel, a hétköznapok ellenforradalmának, továbbá népünk kis nagyvezíre. Családfánk gyökere és koronája, tőle, általa és érette. Nagy-, kis- és aranyapánk. Ismerős képek, mindnyájunknak megvan, rejtegetjük, szocpornó. Németh Károllyal és feleségével (mármint a sajátjával) a különvonat előtt stb. Ami új: babos kendővel a fején, kempingszéken, gatyában horgászik a Balatonon, ó, mely sok döglött hal. A dögök csak később jönnek, fácán- vagy fogolytetemek, Vadászat után megszemléli a terítéket. Aztán már csak néma csönd, jönnek az Elvtársak, 3. tétel, kit érdekelnek. Protokollfotók, Czinege bakfist tapogat, Németh Miklós tartózkodik, mert éppen reá szavaznak. A 4. tétel megint jó, egyszer fenn, egyszer lenn, így haladunk a történelem szocialista szellemvasútján, Hívószavakat olvasunk fölvillanó lidércfényben: "Legyetek szilárdak, és a győzelem tiétek lesz!", "Piros arccal jött e hajnal", táblaerdő április 4-én. Letéve a zászlót csendes pihenő: Ülések, 5. tétel. Üljük körül az asztalt, vizeskancsó, rajta sztár- avagy szőkekóla, később szprájt is, drapéria, örökvirág. Otthon csipketerítő, azon hever e családi album, lapozzuk tovább. Állhatunk megint fel, menj, ha menni kell, 6. tétel, Vonzulások, őrségek. Vagyunk indulóba óvodába, iskolába, szavazófülkébe, építőtáborba, felvonulásra, díszmenetbe, pantheonhoz. Lépés állj! Családunk büszkeségei következnek, 7. tétel, Hősök, példaképek, sztárok. Döntsük el, ki kicsoda. Manócska például, avagy Farkas Bertalan. (Manócska egy hős.) A visszafogott irónia itt (gúny)kacajként tör elő, pedig hát mi röhögnivaló van Pióker Ignácon, a szocialista brigádon vagy akár Latabáron?! A korszak emblematikus alakja, Latinovits Zoltán, egy egész oldalon - poszternek ma ki rakja ki? A hős sztár példakép.

A mű legerősebb tétele (8.), jó helyen, még a finálé előtt, csúcspont, a nem-muszáj-hősök, az áldozatok, az Emberek. Nem ám híresek - maszek fodrász házaspár, a női szállás lakói, öltözködő munkás, házfelügyelő, ilyenek. A Kádár-kor igazi arca(i), a kisnagyember kreatúrái. Belőlük kellett volna több, s kevesebb híres ember (főleg politikus). Eléggé idétlenek az Emberek közé vegyült hírességek fényképeinek aláírásai (Filmrendező; Költők, írók; Avantgárd képzőművész és filmrendező stb.), hiszen látjuk, ki(k)ről van szó (vagy meg lehet nézni a könyv végén a képek adatainál). Szívesen bolyongtam volna még a hétköznapok ellenforradalma kisnagyembereinek arcképcsarnokában, de folyton egy ismerősbe ütköztem.

Izgalmas a 9. tétel, Magánszertartások, hiszen a Kádár-korról szólva közhelyes tétel a bezárkózás a magánéletbe, élni hagyni (s így nem hagyva élni). S mint oly sok mindenről, erről is kiderül, nem igaz, vagyis hát igaz, de... Ez a bizonytalanság (a szerzők az előszóban idézik Esterházy Pétert: Az ember vagy bizonytalan, vagy diktatúra) a kor egyik tünete, nem lehet fehéren-feketén, egyik átfoly a másikba, s lőn minden szürke, maszatos. A családi események megünneplésébe is bekapcsolódtak a társadalmi és tömegszervezetek, továbbá Magánügy, ami fontos közügy is, hurrá, fiú az ÁB-bébi! Közösen tévézel, s bennünket nézel. A szilveszter az év utolsó szocialista ünnepe, pont. Hajrá Angyalföld, Dózsa, Honvéd, a Fradi a nép csapata.

Az Emberek tétel (méltó) párja a 10., a Helyszínek. Lakótelep, kockaházak, gang, Tanya, Garázsok, Cigánytelepi enteriőr, Szoba-konyha, Budapest, November 7. tér, Strand. Koszlott kulisszák, titok nincs.

Az Emberek s a Helyszínek szín-tézise a Helyzetek (11. tétel). Velünk történt, ott és most. Sajnos újra fölbukkan egy-egy hírneves ismerős, inkognitóban van, de lebukik. Az Író, költő, politikusok és a "Szocialista nemzeti egység" képek kompromittálnának, ha nem lett volna az egész rendszer a kompromisszumok szövevénye.

A tapintatosan láthatatlan szerzők némelykor előbukkannak a képek mögül, és szamárfület mutatnak. Nevetni vagy sírni sem tudunk, a magyar ezt is kompromisszumosan teszi, sírvavigad, ráadásul dühében. Az Isten se érti ezt, csak mi.

Némiképp meglepő a 12. tétel, Beszerzések, vásárlások, a jobb képek elfértek volna máshol a könyvben, külön egység talán fölösleges. De így legalább megvan a 13.

Kellene még plusz 1 könyv. A melléklet, a dokumentum, a függelék elkészült, ahogy a mellékelt ábra mutatja, a családi albumot elöl lehet hagyni, nem kell dugdosni, unokáink is látni fogják. Udvarlónak lehet bőszen mutogatni: ez mind mi vagyunk egykor. Ám kéne még a főszöveg, rafinált tanulmány, átfogó miegymás, hogy akkor most hogy´ is voltvan? Íródnak tanulmányok, drámák, szerveződnek kerekasztalok. Készül a nagy mű.

A szerzők idézik a kínai történészeket, akik 1989-ben azért nem vettek részt a francia forradalom kétszázadik évfordulójára rendezett konferencián (na, ez olyan hosszú, mondat, mint a Kádár-kor), mert az esemény túl közeli ahhoz, hogy érdemben véleményt lehessen nyilvánítani róla.

Nyolc és fél év már eltelt.

Aki nincs velünk, van.

(egye) (a szocializmus)

(kette)salá(a befejezetlen)

(négye) (a Befejezetlen szocializmus)

Tegnap és Ma Kulturális Alapítvány, 1997, 240 oldal, 3950 Ft

publikálva
1998/4. (01. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...