Könyv: Az eltűnt idő nyomdában (Évfordulós kiadványok)

Nevezetes évfordulóink általában alkalmi kiadványok megjelentetésére késztetnek. A tisztes ünneplés óhajába némi önerősítési igény vegyül, az erkölcsi haszon mellett pedig joggal remélhetnek anyagiakat is a növekvő keresletre, valamint fokozott támogatási kedvre egyaránt számító kiadók. Ha külső tárgyi indok éppúgy akad, mint érdemes munka, csakugyan hálásak lehetünk a kerek számok iránti vonzalmuknak, hiszen régóta nélkülözött fontos eligazításokhoz, értékes művekhez jutunk általuk.

Amillennium lázában égő polgárt nem egy hasznos és kitűnő könyvvel lepte meg a korabeli könyvpiac, száz esztendővel később viszont a jelenébe - mintegy kalodába - zárt olvasót semmi sem ösztökéli a múltja iránti figyelemre, hiszen még a beharangozott évfordulós rendezvények is elsikkadtak. Mihez kezdhetnek ilyenkor az alkalmat elszalasztani nem akaró kiadók?

Elődeik fiókjában

kotorásznak megsárgult kuriózumok után. Elővarázsolnak például egy immár százharminc esztendős reklámfüzetet a félig (sem) elkészült állatkertről. E ritkaság talán bír némi könyvészeti érdekességgel, és kópiája felettébb kedves lehet az állatkertet szívügyüknek tekintő szakembereknek, másnak viszont aligha mond valamit. Arra jó csupán, hogy demonstrálhassa adakozó kedvét egy bank.

Szabadon mazsolázhatunk a százesztendős kiadványokból, mivel ezek jogdíjkötelezettsége vélhetően lejárt. Kivált a régi fotók kapósak, vonzzák a közönséget, mivel olyan világról tudósítanak, amely ma inkább álomnak tűnik, mint valóságnak. Bámészkodunk, lessük az elpusztult csodákat meg a köztük feszítő elődeinket, és szívesen faggatóznánk: gondolták volna-e, hogy így megcsúfolja szorgalmukat az idő - de senki sem felel. Sürgölődő vagy díszbe merevült alakok mindenütt, egy elviselhetetlenül fátlan, szeles, bűzös, lakhatatlan porfészekből teremtenek modern várost éppen. A paloták tövében még kunyhók rogyadoznak, a tűzfalak mögül zöld mező kandikál elő, de az utak kimértek, harmonikusan illeszkednek, és szigorúan arányosak hozzánk, lakosaihoz. Ma már szinte elképzelhetetlen, milyen emberléptékű világ készült a jelen monstruma helyén.

Az ezredévi kiállítás emlékeiben

két kötet is tallóz, egyik Laurencic Gyula híres kiadványaiból szemelget (és gyenge, rossz minőségű nyomdai munkával szomorít el), a másik önálló válogatás. Mindkettő célja talán a monarchiabeli élet bemutatása lehetne, ám megrekednek a korabeli sajtó szenzációinak ismételgetésénél, és ezáltal igen meggyőzően érvelnek a tervezett lágymányosi világkiállítás lemondása mellett. Értéket a tájképek és városfotók kölcsönöznek neki, a csatolt leírások, illetve cikkek, kevésbé jelentős "kis színesek" vagy száraz műtárgyleírások.

A hasonló szerkesztési eljárással készült várostörténeti kiadványok némileg izgalmasabbak, mivel tényleges históriai eseményekről tudósítanak. A reformkori Buda-Pest című összeállítás azt példázza, hogy egy kis ügyességgel az évfordulóhoz szorosan nem kötődő munkák megjelentetésére is sort keríthetünk. Ritkán látható festményei, litográfiái, metszetei és adatokban bővelkedő idézetei igen hasznosak annak, aki lakóhelyének múltjára kíváncsi. A Budapest Anno... kiváló minőségben reprodukált Klösz György városfotográfiái pedig magukért beszélnek, s még a városban könnyedén eligazodó számára is tartogatnak meglepetéseket. Kellemes mulatság feliratainak letakarása után találgatni: vajon hol készültek, merről fényképezték őket, és mit ábrázolnak.

Noha a Feszty-körképről készült tanulmány alapos, és mind festésének, mind restaurálásának valamennyi számba jöhető aspektusát érinti, tárgyának esztétikai érdektelensége súlytalanná teszi mondandóját is. Képes újságokba illenék annak leírása, mekkora technikai virtuozitást igényelt a panorámakép elkészítése és helyreállítása, egyedi kiadványként nem tudunk mihez kezdeni vele.

Lukács Lajos Pest-Buda története viszont meggyőző munka. Állításainak vizsgálata szakemberekre tartozik, az olvasót azonban elbűvöli ismereteinek gazdagságával. Tömbről tömbre követi a fejlődést, így nevet kapnak végre a városképileg fontos, meghatározó épületek, melyeket csak utcanév és házszám alapján emlegetünk (pedig olyan ez, mintha csak vezetéknév létezne, s nem használnánk keresztnevet). Személyes ismerőseinkké válnak a belvárosi házak, s feldereng városunk históriai eredete. A mű gyakori forgatása ellen csak nyelvérzékünk berzenkedik. Nagyon elkelt volna egy irodalmi lektor, mert a szerző igen pongyolán fogalmaz.

Hét kiadvány

körülbelül hétszáz oldalon, tizenhárom támogatóval a háttérben, csekély 12 452 Ft-ért. Csak azért nem kérdem, megérte-e a kiadók erőfeszítése, mert ekkora szellemi ínségben, amiben szenvedünk, minden valamirevaló könyv üdvözlésre méltó. Legföljebb azon tűnődhetünk el, melyiket vásárolnánk meg, ha üres zsebünket piszkos pénzzel tömnék tele.

Nagy Norbert