Könyv: Halódó szemlélet (A Granta legjobb riportjai)

  • - jozef -
  • 1996. augusztus 29.

Zene

- jozef -

Mindig megnyugtat, amikor nyugati balos fószerek megállapítják, hogy jobb volt parasztnak lenni a kommunista Lengyelországban, mint a kapitalista Salvadorban; szeretem, ha rózsaszín szoft-sztálinisták avval vigasztalnak, lehetett volna rosszabb is. Az is igaz: ennek már semmi jelentősége, most már jeles nyugati entellektüelek nem utazgatnak a Szovjetunió Kommunista Pártja pénzén. Meg aztán egyszer VBA is hosszasan kifejtett valamit, aminek lényege az volt, a baloldali szónak Nyugaton azért más a hangzása. Olyan haladó meg jófej. Hát persze.

És közben igazságtalan vagyok egy kicsit, hogy pont e könyv kapcsán tör ki belőlem az állat, A Granta legjobb riportjai című könyvvel tulajdonképpen semmi bajom sincs, ez egy egészen jó könyv, mint az Osiris-kiadványok általában; egyik legjobb kiadónak tartom, az újságírás-sorozatot a Nyilvánosság Klubbal közösen művelik.

A Granta egy derék angliai folyóirat - persze baloldali folyóirat. Szokott riportokat közölni, ebbe a kötetbe azok kerültek, amik akkor, momentán, legjobbaknak találtattak (külön csemege: le Carré is ír bele egy riportot, vagy talán portrénak mondanám, egy botcsinálta svájci kémről; a kínai riport pedig egyenesen kiváló).

És miért van mégis az, hogy időnként kivert a verejték? Talán azért, mert a riportok egy részét az MSZMP KB - meg a Munkáspárt - is kiadta volna: nyugatiak, mégis haladó szemléletűek. De. Azért a Granta szerzőinek jelentős része nem hülye: az a derék angol fiatalember, aki sztálinistaként utazott a vietnami háborúba, Saigon eleste után pár hónappal egy kicsit kiábrándul a sztálinizmusból. Egy kicsit. Mert másrészről a vietnami nép függetlensége számára nagy dolog: igaz, hogy a kommunisták győzelmük után átneveltek, gyilkoltak meg etették a szart mindenkivel, de legalább szabad és független országban tették ezt. Ettől a vietnamiak persze magukhoz nyúltak. A derék angol fiatalember meg összecsomagolt és hazautazott. Hogy mondjam, hogy ne sértsek meg senkit: a nyugati balosok előszeretettel máséval verték a csalánt. Bár végig ellendrukkerként - amit, váljék becsületére, nem is titkolt - szenvedett szegény, de mégsem Észak-Vietnamból tudósított.

Vagy a másik kedvencem, a panamai riport. Ott például ezt az idézetet találtam: "A Panamai Egyetem szerencsére egészen más benyomást tett rám, mint a Marriott Park Caesar. Nagy, csúf, piszkosfehér betonépületek, kívül-belül olyan, mint egy tanulás céljára létrehozott gyár. De az épületeket sűrű növényzet övezi, és árnyas, árkádos folyosók kötik össze őket, a gyerekek pedig okosak és rosszul öltözöttek - egyszóval az egész hely pompás." (Martha Gellhorn: Panama megszállása)

Okádni lehet tőle, olyan jó, a panamaiak imádhatták. Az amerikai kormánnyal annyira kritikus újságíró olyan jól érzi magát, hogy minden panamai jófej nacionalista kijelentését készpénznek veszi. Kábítószer van az egyetemen?, kérdez keresztbe bátran. Hová gondol, elvtársnő. De most tényleg, nem gondolom azt, hogy az USA kormánya tévedhetetlen lenne, vagy hogy soha nem lettek volna piszkos üzelmei, meg ott a CIA meg az NSA, meg gyilkosokat is támogattak, de azért nehogy má´ az legyen: Panamában nagyon jól ment minden, csak az amerikaiak belerondítottak.

Ami szar, az szar.

De mindez nem számít, tényleg, túl vagyunk rajta, kár a szót vesztegetni. A Granta riportjainak nagy része érdekes olvasmány. Nosztalgiázásra is alkalmas.

Osiris Kiadó, 1996, 315 oldal, 980 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.