Egy dokumentumfilm tanulsága szerint a Földön több mint 21 millió huszonöt és negyvenöt év közötti amerikai él: közülük minden második egyedülálló. Valószínűségi számítások szerint, ha valamelyikük öt éven át minden este lemegy ugyanabba a bárba, az igazival akkor is csak kétévente maximum egyszer hozza össze a sors. Amint látjuk, ilyen mostoha körülmények között igen haloványak az esélyek, és ráadásul a Földön nem csak amerikaiak élnek. Ennek következtében az egész civilizált világ napjai nagy részét eszeveszett társkereséssel tölti, házasságközvetítőkhöz, pszichológusokhoz, kuruzslókhoz jár, a fennmaradó várakozási időben pedig vigasztaló szappanoperákat néz vagy reménykeltő füzeteket olvas, amelyek hite szerint feltárják a szerelem szövevényeinek titkát. Aztán reméli, ha jó csapásokon indul el, mint a főhős, majd ő is megtalálja az igazit, és legyőzi a csökött lelkű, élősködő hímeket.
Ezek a tények mind a romantikus nőregények menedzsmentjének a malmára hajtják a vizet, így nem csoda, hogy Marian Keyes regényeinek is olyan nagy a keletje, hogy már több mint hétmillió példányt adtak el belőlük. Keyes mindegyik könyvének főszereplője egy vagy több nő, aki okos, szép és szerencsétlen a párválasztásban, de aztán jobb napokat lát különböző segítő (néha jellemfejlődési) tényezőknek köszönhetően.
Az ír adminisztrátor lány története tipikus kórházi ajándék és villamoskönyv. Annyival izgalmasabb, mint az átlag bestseller, hogy a töltelék mellett megtalálható benne az a bizonyos ír önpusztító szatíra, és az írónő némi jellemábrázolási készséggel rendelkezik, amit legjobban az imádott, ám alkoholista apa és az ír alsó középosztály családmodellje kapcsán képes kibontakoztatni. Ezzel rábírva az olvasó nőket, hogy párválasztási problémáik kapcsán nézzenek kicsit mélyebben a famíliájuk lelki történetébe, és legyenek szívesek, szakítsák meg a neurotikus hagyományokat. Mert ez a megoldás.
Esős, magányos napokon elmegy whiskyvel, és olcsóbb, mint a jósnő.
- sisso -
Ulpius-ház, 2002, 516 oldal, 1980 Ft
