Könyv: Nehéz hűség (Vas István: Azután I-II.)

  • Vári György
  • 2003. október 30.

Zene

Vas István életművének új kiadásában az idei könyvhétre jelent meg hatkötetes önéletrajzának (Nehéz szerelem) utolsó két kötete. Ez a "végeérhetetlen regény", ahogy maga Vas nevezi, alighanem a század magyar prózájának egyik legbecsesebb darabja. A most kiadott kötetekből is kiderül, hogy Vas a második világháború kellős közepén, 1942-ben krisztusi korba lépve kezdi írni naplóregényét, és haláláig sem fejezi be. Az elbeszélt időben `45-ig, a német megszállás alóli felszabadulásig jut. Az utolsó két kötet címe Azután I-II. Eti, Vas első felesége halálára utal, mellyel a regényfolyam második kötetkettőse, a Mért vijjog a saskeselyű? befejeződött. Mindez együtt gigantikus - Vas versének címét kölcsönkérve - rapszódia a hűségről, a hűség paradox természetéről, mely mindig feltételezi az árulást is. Akkor is, ha kizárólagos, és egy miatt sokakhoz hűtlen, és akkor is, ha megengedő, és ily módon kissé mindenekhez. Alighanem innen érthető meg vagy innen is megérthető, miért lett az egész vállalkozás címe Nehéz szerelem, hogy mi tesz minden szerelmet általában nehézzé. A hűség paradoxona. Ez pedig nem csak a nőkre vonatkozhat, hiszen Vas költői nyelvének egyik legfontosabb sajátossága az, ahogy megpróbál egyszerre hűnek maradni az Arany Jánostól tanult magyar nyelv és az otthonról örökölt, lipótvárosi, kevert beszéd kettős örökségéhez. Erről szintén hosszan mesélnek Vas memoárjai, az első két kötet alcíme nem véletlenül lett A líra regénye.
Vas István életművének új kiadásában az idei könyvhétre jelent meg hatkötetes önéletrajzának (Nehéz szerelem) utolsó két kötete. Ez a "végeérhetetlen regény", ahogy maga Vas nevezi, alighanem a század magyar prózájának egyik legbecsesebb darabja. A most kiadott kötetekből is kiderül, hogy Vas a második világháború kellős közepén, 1942-ben krisztusi korba lépve kezdi írni naplóregényét, és haláláig sem fejezi be. Az elbeszélt időben `45-ig, a német megszállás alóli felszabadulásig jut. Az utolsó két kötet címe Azután I-II. Eti, Vas első felesége halálára utal, mellyel a regényfolyam második kötetkettőse, a Mért vijjog a saskeselyű? befejeződött. Mindez együtt gigantikus - Vas versének címét kölcsönkérve - rapszódia a hűségről, a hűség paradox természetéről, mely mindig feltételezi az árulást is. Akkor is, ha kizárólagos, és egy miatt sokakhoz hűtlen, és akkor is, ha megengedő, és ily módon kissé mindenekhez. Alighanem innen érthető meg vagy innen is megérthető, miért lett az egész vállalkozás címe Nehéz szerelem, hogy mi tesz minden szerelmet általában nehézzé. A hűség paradoxona. Ez pedig nem csak a nőkre vonatkozhat, hiszen Vas költői nyelvének egyik legfontosabb sajátossága az, ahogy megpróbál egyszerre hűnek maradni az Arany Jánostól tanult magyar nyelv és az otthonról örökölt, lipótvárosi, kevert beszéd kettős örökségéhez. Erről szintén hosszan mesélnek Vas memoárjai, az első két kötet alcíme nem véletlenül lett A líra regénye.

De térjünk vissza oda, ahova a most kiadott két kötet címe utasít bennünket. Vas és haldokló, fiatal felesége,

Kassák Eti táncosnő,

Kassák Lajos nevelt lánya közösen kísérel meg - először és utoljára - imádkozni. Felhangzik tehát a kis szobában a Miatyánk. Eti, aki zárdában nevelkedett kisgyermekként, később azonban Kassákéknál, felnőtt korában már mint meggyőződéses szocialista keveset emlegette Istent. Épp ezért Vas kezdi el az imaszöveget, és Eti mondja utána. "Belevágok: Miatyánk. `, aki nem tudta elmondani a diplomájához szükséges polgári iskolai hittanvizsgán, és tudtommal azóta sem tanulta meg:

- ki vagy a mennyekben -

Én: Szenteltessék meg a Te neved.

`: Jöjjön el a Te országod.

Én: Legyen meg a Te akaratod.

`: De csak a jó."

Az ima itt ér el egy olyan pontra, ahol a hűségnek választania kell. Eti vagy úgy dönt - hűen az evangéliumi szöveghely ígéretéből ("Boldogok, akik sírnak, mert megvigasztaltatnak") kicsírázó marxizmusnak az evangéliumtól idegen, a Feuerbach-tézisekből ismerős aktivizmusához -, hogy igenis az ő feladata megváltoztatni a világot, vagy megtér a zárdai gyerekkorba, és Isten kezébe teszi le ezt a feladatot, kimondja, hogy legyen meg a Te akaratod. A nevelőapa, a Mesteremberek aktivista-futurista Kassákja vagy a mi örök, mennyei Atyánk. Ezzel viaskodik ugyanebben a dialógusban a zsidó liturgikus hagyomány mintájára a Miatyánkot mintegy előimádkozó Vas is, a nagypolgári családból született szocialista, a katolikus vonzalmakkal megvert-megáldott, asszimilált zsidó. Közös imájuk részben tükörjáték, melynek során mindketten saját vonzásaikra és választásaikra ismerhetnek a másikban, részben beszélgetés-felelgetés, amely, ima lévén, bevonja a dialógusba a címzettet, az Atyát, ahogyan Isten és ember folyamatos beszélgetése maga a kinyilatkoztatás is. Vas éppen erre, a hűségen belül húzódó hasadásra figyelmezteti haldokló feleségét.

"Ezt nem lehet, édesem, ez így nem megy. Ennek az imának az a lényege, hogy Istennek minden akaratát akarjuk. Sóhajt és behunyja a szemét: legyen meg a Te akaratod.

Én: miképpen a mennyben

`: Azonképpen itt a földön is."

Mi hangzik el? Egy fiatal, harmincas évei elején járó, boldog, sugárzóan tehetséges nő, aki már biztosan tudja, hogy meg fog halni, képes igent mondani arra, hogy élete most, mikor éppen elkezdődhetett volna, véget ér, képes épp most kimondani az ima szavait, amiket már réges-rég, még ahol kötelező lett volna, ott sem tudott elmondani. Legyen meg a Te akaratod. Eti utolsó perceiben visszatér gyerekkora vallásosságába, az elbeszélő pedig szintén megtér felesége halálos ágya mellett a kettős hűséghez. Amihez hűséges marad mindvégig, az éppen az itt hallott rapszódia, az árulást pontosan ismerő hűség küszködése. Ezért nem érvényteleníti a könyv utolsó mondata "Istentől sem akartam semmit" a megtéréstörténet hitelességét.

És innen válik még kérdésesebbé, mi jön azután. Hogyan lehet hűségesnek lenni egyszerre élőkhöz és holtakhoz? Az első választás az öngyilkosság elutasításáról, a második a test szükségleteiről. Az első lépés az önkielégítés, a másik test elutasítása és Eti testének őrzése vagy inkább megalkotása a hiányból. A korántsem magányos, hiszen a másikat felidéző örömszerzés aktusának célja is - akárcsak a regényé - az Etinek, Eti testének állított emlékmű létrehozása. Ezt a hűséget szublimálja a regény megírásának indítékává az elbeszélt én az Azután második kötetének elején. "Mert hát ennek a regényféleségnek a célja nem csupán a számadás lett volna. Legalább annyira emlékművet is akartam vele állítani - Etinek." Ez a szublimáló-eltoló gesztus tette lehetővé a testhez való hűség más formáját, és szabadította fel egyúttal egy vállalhatatlan hűség kötelékei közül a még élő testet. Az elbeszélő szerint "vannak férfiak, akik csak bordélyházban érzik magukat fesztelenül, félig-meddig úrnőkkel viszont zavarban vannak". Ez időben, teszi hozzá, maga is ilyen volt. A folytonosság, tehát felelősség nélküli pillanat, az esztétikai stádium ez, csakhogy olyan módon, amely egy, az etikait már megismerő házasember felelősségéből fakad. A másikat mint személyiséget többé már nem lehet megismerni, az etikaiba nem lehet mással feljutni, az a stádium Eti számára foglalt. Az egymással behelyettesíthető testek keresése Eti helyét védi az etikai szint elérhetetlen magasában. Egészen addig, míg az Etit és egymást helyettesítő két ikercsillag,

Piroska és Marika

nem tűnik fel, hogy a hűséget új próba elé állítsa. Marika az új feleség, Piroska az alkalmi szerető, az ő összecsapásuk, úgy fest, ismét etikai és esztétikai, vonzások és választások között őrli e nehéz szerelem hordozóját. Az elbeszélő azonban többször is elmondja, hogy számára csak együttműködés gondolható el a két szint között, nem pedig ugrás. "Piroska - mint ahogy jeleztem korábban is, érzelmi életemnek - de minek a jelző - életemnek nagy fényűzése volt. Csakhogy most már nem tudtam volna meglenni e nélkül a fényűzés nélkül. Nem tudtam volna élni azt, amire elsődleges szükségem volt: a szerelmet, az igazit, az elemit, meg a munkát... Igaz viszont, hogy ha ebben a fényűzésben nem ráadásul részesülök, nem elsődleges szükségleteim tökéletes kielégítése után, aligha tartottam volna rá igényt - mert akkor minek?" Vas a két kapcsolat bonyolult összefüggéséről beszél, mondataiban visszautasítja a hűség sérülékeny és bonyolult természetére érzéketlen vagy-vagyot. Eközben, noha Eti Vas szerint Marikát választaná - mégiscsak Piroska bizonyul Eti méltó utódjának. Méghozzá a hiány miatt. Azért, mert - akárcsak Eti - nincs jelen. Cserebomlások - ez Goethe Wahlverwandschaften című regényének eredeti címe, amit épp Vas fordított Vonzások és választásoknak, mint ahogy ő fordította a másik német nyelvű házasságtörési nagyregényt, az Effi Briestet is. És e végeérhetetlen cserebomlások folyamatából felépül végül egy emlékmű, amelyikre felvésték Eti, Marika és Piroska nevét, amely költői és politikai hiteket őriz, és amely, bár befejezetlen, azért megáll egyszerre félve, reszketve és mégis szilárdul, mint a hűség maga.

Vári György

Holnap Kiadó, 2003, 296 + 320 oldal, 4200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

99 éven át

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

Prés alatt

  • Fleck Zoltán

Az év elején kezdte meg működését az új összetételű Országos Bírói Tanács (OBT), amely a 2018 és 2024 közötti, Magyarországon szokatlanul karakán és a függetlenségért harcokat vállaló testületet váltotta fel.

Az embert látni

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Tesztidőszak

Újabb hecckampányában a Mi Hazánk a kormányoldaltól már ismerős stílusban mossa össze a homoszexualitást a pedofíliával, az utóbbival vádolva az LMBTQ-közösség ismert szereplőit. Az ügyek kirobbantói furcsa módon a kormánymédiából ugrottak ki a leleplezések hitelesebbé tétele érdekében.