A jó évtizeddel ezelőtti időszak szintipop-újhullámának volt a sztárja La Roux, a fantasztikus falzettel megáldott énekesnő, Elly Jackson és Ben Langmaid producer duója. Sokan emlékezhetünk az olyan, számtalan remixben is ronggyá játszott slágereikre, mint az In for the Kill, a Bulletproof vagy a Quicksand, de aztán hosszú ideig nem volt folytatás, a második albumra öt évet kellett várni. S közben másoknak hozott sikereket a 80-as évek szintinosztalgiája, mivel a La Roux nevet már egyedül birtokló Elly Jackson hosszasan küzdött hangproblémáival. Szólóban, Dan Carey producer segítségével hozta össze harmadik albumát, és a Supervisionön sem tudta, de nem is akarta meghazudtolni önmagát. Maradt a meleg, ihlető kályhánál, csak éppen a szintipop mellett mind többet adagolt a korszak new wave-inspirációjú funky diszkójából is. Tudjuk, hogy egy újszülöttnek minden vicc új, de Elly Jackson saját jogon is ügyes dalszerző, aki tudja, hogyan lehet a melódiákat nagykanállal adagolni, miként kell a szívszaggató balladákat hűvös gépzenébe és fájdalmasan nosztalgikus szintitónusokba csomagolni. A hangjával immár semmi gond, az új számok (különösen a Gullible Fool vagy a Do You Feel) kifejezetten fülbemászóak, a
groove is rendben van, bár az ihlet isteni szikrája valahogy hiányzik belőlük. De Jackson érzi az irányt, rég megteremtette saját stílusát, így aligha most dobta az utolsó követ a popzene jelenleg alig-alig hullámzó pocsolyájába.
Supercolour, 2020
