Szenvedélybetegségek -
A kilencvenes évek elején indított hiánypótló szaklap abban a szúrásban alkalmasnak mutatkozott arra, hogy betöltse nálam a szamizdatok megszűnése által keletkezett űrt a sajtópiacon. Az aktuális számok beszerzése ugyanis éppoly komoly nehézségekbe ütközik, mint hajdan az illegális lapoké, sőt lehet azt mondani, a jelentéses, kifejező újságárusi tekintetek oktánszáma még magasabb a debreceni standokon, ha azt mondja az ember: a Szenvedélybetegségek új számát, lesszives, mintha ´81-ben Beszélőt kért volna ott ugyanő. Mivel nekem ez a közlöny betevő falatom, jobb híján az esetemben enyhén szólva túlreprezentált szakmabeli rokonok és családtagok jó szándékú segítségére hagyatkozom, ám, mert ennek kinyilvánítása sajnos nem éri el a folyóirat színvonalát és hatásfokát, néha hónapokig kell az elvonási tünetekkel küzdenem, azok meg - mint azt jól tudják a rokonok és családtagok - a függőknél hevesek. Ilyenkor az ilyenek idegesek.
A kéthavonta megjelenő,
magát a Magyar Addiktológiai Társaság szakfolyóirataként definiáló közlöny szerkesztője és felelős kiadója a jó Buda Béla, aki a pszichológia egyszemélyes Vágó Istvánja, Bajor Imréje, Gálvölgyi Jánosa: ha bekapcsolod a készüléket, előbb-utóbb feltűnik. Elhivatottsága, munkabírása nem ismer határokat. Pedig a helyzete egy csöppet sem irigylésre méltó: mint mindenkinek, akik szerkesztenek, neki is hamar fel kellett ismernie, hogy a szerkesztő legnagyobb ellensége nem más, mint a szerző - már azon az olvasón túl, aki baszik megvenni az általa szerkesztett újságokat, kiadványokat. Ebből adódóan az egyes számok elé írt bevezetőiben gyakorta kifakad, szélmalomharcnak látja a lapba fektetett hatalmas energiát, a recenzensek megbízhatatlanságára, a határidők léha elsummantására hivatkozik, s a kézirat átdolgozására eléggé el nem ítélhető módon nem hajlandó szerzők szíves tájékoztatására bogaras akkurátussággal, százalékos kimutatásban közli a leadott anyagok előkészítésének egyes fázisait. Amiből is megtudhatjuk: a publikáló pszichiáterek és pszichológusok nem kevésbé lusta dögök, mint teszem azt a szépirodalmi recenzensek, ugyanis 30-35 százalékuk a 60-65 százalékban elvégzett szerkesztői átdolgozás után mintegy 15 százalékban igényelt további javítási-finomítási kérés ellenére egyszerűen visszalép, mert nem tudja vagy nem akarja a szükséges munkatöbbletet elvégezni, holott, teszi hozzá a jó Buda, a közlést kizáró szerkesztői elutasítás egészen ritkának mondható (VI. évf., 1998/1.).
Ez az engedékenység szerencsére nem látszik a folyóiraton, melynek borítóján az alkohol, drog, dohányzás, öngyilkosság, szexualitás, játék, munka és hatalom szavak pontosítják a szenvedélyek tárgyát és természetét, szemernyi kétséget sem hagyva a tekintetben, hogy odabent mire számíthatunk. Mivel magam, bánatomra, a drogot leszámítva így vagy úgy az összes kategóriában érintett vagyok, valósággal falom az érdekesebbnél érdekesebb közleményeket. Leginkább az érdekel, hogy a borítón feltüntetett tárgykörökben hol húzódnak meg az életélvezetek normálisnak mondható, érthető és tolerálható hajszolásának és az abúzus típusú viselkedésformáknak a határai, illetve mik a szerekkel, öngyilkossággal, szexszel, játékkal, munkával és hatalommal történő visszaélés, illetve az ezektől való függés kritériumai a tudomány mai állása szerint. Én ugyanis, hogy őszinte legyek, harmincnyolc munkás évet számláló életem során nem láttam még olyan embert, aki az alkoholt - hogy egy példát kiragadjak - rendeltetésszerűen használta volna, holott az egészségnek, mint erre a lap több- éves, kitartó olvasása során ráébredtem, ez a minimális feltétele. Ebből viszont egyenesen következik, hogy körülöttem mindenki nagyon beteg, csak nem tudja, mert nem olvassa a Szenvedélybetegségek című folyóiratot. Mindazonáltal, más vizekre evezve át, roppant módon foglalkoztat, hogy ez a nem dependens, de még csak nem is abúzus jellegű rendeltetésszerű magatartás-, használati forma hogyan néz ki a nemi élet területén: meglövöm, oszt odébb állok? - nem, ezt nem gondolhatják így az ebben a tárgykörben szemérmes hallgatásba burkolózó pszichiáterek. De éppígy szívesen olvasna arról is a kíváncsi ember, hogy az öngyilkosság vagy akár a kísérlet mikor, mely esetben rendeltetésszerű, hisz biztos láttak a szakemberek is már olyat, amikor nincs az ürgének különösebb baja, mégis, mert elég volt, arra jut, hogy leteszi a bendzsót, befejezi.
Ám mivelhogy ez a lap
a fehér holló
leírása helyett az elterjedtebb madárfajok feltérképezésére vállalkozik, tényleg csak a kéjsóvár, aberrált, szőröző perverznek lehet hiányérzete. A metadonfenntartó kezelés hatékonyságának s a társas kapcsolatokra gyakorolt hatásának vizsgálatától a folyadéktúlfogyasztó idült pszichiátriai beteg kórtörténetén át a nigériai alkoholproblémák jellegének felderítéséig, az öngyilkossági kísérletek asszertív tréninggel történő terápiájának leírásáig, az agyműködés és az alkoholfüggőség problematikájáig, az interneten megjelenő mentális zavarok bemutatásáig van itt minden, ami szemszájnak ingere - miáltal ez a folyóirat egyszerre látja el a szakmai fórum, a személyes problémákra az áramütés erejével ráébresztő sokkterápia, valamint a krízisintervenció komplex feladatkörét. Ez utóbbit oly módon, hogy hasonló esetek, ismerős tünetek, begyakorolt kóros attitűdök, torz cselekvésmodellek és súlyosabbnál súlyosabb mentális zavarok egész sorával, érzékletes tárházával nyugtatja meg kéthavonta az olvasót a tekintetben, hogy állapota unikumnak, rendkívülinek volna mondható. ´ pedig ennélfogva immár megkönnyebbüléssel, a reális önértékelés talaján lapozhat felüdülni a könyvismertetések felülmúlhatatlan jelzőzuhataggal operáló ájult kollegiális benyalásaiig, s onnan is tovább: a nemzetközi konferenciákról szóló élvezetes beszámolók rovatáig, ahol az utakat szponzoráló gyógyszergyárak jóságán túl érzékletes módon ecsetelik az ellátás körülményeit - különös tekintettel a szállodai szoba minőségére és a svédasztalra - a nemzetközi tapasztalatokkal felvértezett pszichiáterek.
Keresztury Tibor
Kiadja a Területi Általános Megelőző Addiktológiai Szakgondozásért Alapítvány és az Országos Alkohológiai Intézet; megjelenik évente hatszor; az egyes számok ára 200 Ft
