„Wagner valószínűleg az egész művészettörténet legnagyobb tehetsége volt. Műve valóságos vulkánkitörése a tehetségnek és géniusznak, mélységesen komoly, mégis varázslatos.” Így ítélt a szavait mindig józanul és gondosan mérlegelő Thomas Mann, s hogy ez az elismerés nem csupán a zeneszerzőnek, de éppúgy a költőnek is szólt, azt az itt következőhöz hasonló, elemző passzusok sora igazolja. „Mennyire meghaladja Wagnernél már kezdettől a költői elem a librettószerűt! Mégpedig nem is annyira nyelvileg, mint inkább pszichológiailag. »Sötét tűz«, mondja a Hollandi Sentával való szép duettjében a második felvonásban: »A vad, sötét tűz, mely parázslik bennem… / Szerelemnek szabad-e neveznem? / Nem, ez a vágy a megváltás után: / Bár adná meg ez az angyali lány!« Ezek éneklésre szánt versek. De eddig még sosem énekeltek vagy szántak éneklésre ilyen bonyolultan elgondolt, lelkileg ennyire szövevényes szöveget. Az elátkozott férfi első pillantásra megszereti a lányt, de azt gondolja magában, hogy szerelme tulajdonképpen nem is a lánynak szól, hanem az üdvözülésnek, a megváltásnak. A lány viszont mint az üdvözülés lehetőségének megszemélyesítése áll előtte, úgyhogy a férfi a szellemi menekülés és a lány iránti vágy között nem tud és nem is akar különbséget tenni. Mert reménye a lány alakját vette fel, és ő nem is kívánja többé, hogy más alakot öltsön, vagyis a megváltásban ezt a lányt szereti. Micsoda összefonódása a kettősségnek, micsoda pillantás egy érzelem nehéz mélységeibe!”
Lelkileg ennyire szövevényes szövegeket az elkövetkező napokban többször is hallhatunk majd a Müpában, hiszen a Budapesti Wagner-napok sűrűjében járunk. Vasárnap az emlegetett A bolygó hollandi (Nemzeti Hangversenyterem, június 10., hat óra), szerdán pedig a Trisztán és Izolda második előadása vár reánk (Nemzeti Hangversenyterem, június 13., négy óra). Csütörtökön azután Fischer Ádám az idei első Tannhäusert is elénk bocsátja majd: a címszerepre az amerikai Stephen Gouldot meginvitálva, Erzsébet szólamát a kiváló Szabóki Tündére, Vénuszét meg Sophie Kochra bízva (Nemzeti Hangversenyterem, június 14., négy óra). A hegyi barlangban rejtező antik istennő megformálásának tiszte az 1845-ös drezdai ősbemutatón a kor nagy énekesnőjének, a Wagner által is rajongott Wilhelmine Schröder-Devrientnek jutott (képünk épp e szerepében mutatja), aki ekképp dicsérte-bírálta a harmincas évei elején járó mestert: „Ön zseniális ember, de olyan különös dolgokat ír, amiket lehetetlenség elénekelni.” Pénteken azután a nagyszerű Camilla Nylund már nem közvetlenül Wagner lehetetlenségeivel fog megküzdeni, merthogy ő a Wagner és a kortársak című dalesttel veszi majd ki a maga részét a Budapesti Wagner-napok tömény kínálatából: Mahler és Richard Strauss kompozíciói mellett egy sor Sibelius-dalt is megszólaltatva (Fesztivál Színház, június 15., hét óra).
Egyebekben irány Miskolc, ahol indul a Bartók Plusz Operafesztivál! Szombaton egy Semmelweis Ignác tiszteletére frissen szerzett „oratorikus kórkép”-et ígér a program (Miskolci Nemzeti Színház, június 9., hét óra). kedden aztán egy Maria Callas-tematikájú kortárs mű, A rivális (Nyári Színház, június 12., kilenc óra), szerdán pedig A három narancs szerelmese című Prokofjev-opera előadása (Miskolci Nemzeti Színház, június 13., hét óra) csábítja majd az erre fogékonyakat a borsodi megyeszékhelyre.
