mi a kotta?

Lemennek hídba

  • mi a kotta
  • 2013. október 13.

Zene

"...megfelelő, de inkább csak gyakorlati tehetség; úgy tűnik, minden törekvése csupán a gyakorlati tudás és készség megszerzésére irányul, az elmélet terén kevesebbet nyújt." Konzervatóriumi tanárai summázták e szavakkal a diplomázó Antonin Dvorák erősen behatároltnak vélt tehetségét, s hogy a mozdonykedvelő cseh utóbb mily messzire előrehaladt az emlegetett gyakorlatban, azt az elkövetkező napokban legalább négy koncerten észbe vehetjük majd. Merthogy a múlt alkalommal már fennen ajánlott új fesztivál, a cseh kultúrát középpontba állító Bridging Europe - Európai hidak komponista főszereplője éppen ő lesz. Előbb, pénteken és szombaton, a Rekviem két fesztivál-zenekari megszólaltatása ígérkezik: a világhírű szoprán, Juliane Banse (képünkön) és szólistatársai, valamint a brnói Cseh Filharmónia Énekkar közreműködésével (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 13. és 14., háromnegyed nyolc). Vasárnap és kedden azután ugyancsak egynemű Dvorák-programot fog majd levezényelni Fischer Iván, s az oly népszerű VIII. szimfóniát is megszólaltató két hangverseny különlegessége a komponista egyetlenegy zongoraversenyének műsorra tűzése lesz, a kiváló amerikai pianista, Garrick Ohlsson szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 15., fél négy, szeptember 17., háromnegyed nyolc).

Az új koncertévad erős, sőt pazar indulására mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Ohlsson két fellépése között ugyanazon a dobogón a még nálánál is jelentékenyebb zongorista, Jevgenyij Kiszin ad majd szólóestet (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 16., fél nyolc). A 2010 után most újra Pesten és A Zongora sorozatában vendégelt Kiszin ezúttal a Bad Gastein fürdővároskájában komponált D-dúr Schubert-szonátával fogja megnyitni koncertjét, hogy utóbb tartósan Szkrjabin darabjainál időzzön, s Horowitz híres ráadásszámával, az op. 8-as etűdsorozat utolsó darabjával, az Étude pathétique-kel zárja kiadott programját.

"Boldog lennék, ha akár csak egyszer olyan főtémát találhatnék ki, mint amilyen Dvoráknak úgy mellesleg szokott az eszébe jutni." Johannes Brahms ragadtatta magát egykor ily lelkes őszinteségre, s tőle a tán legkedveltebb II. szimfónia adatik majd e héten, méghozzá a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának évadnyitó koncertjén (operaház, szeptember 16., fél nyolc). A karmester a kiváló Pinchas Steinberg lesz, akinek személyében a zenekar megválasztott és nemsoká hivatalba lépő új elnök-karnagyát tisztelhetjük. E hangversenyt a Rienzi nyitányával fogják elkezdeni, s Richard Wagneré lesz majd a megelőző szombati nap egésze is az operaházban és az operaház előtt, minthogy Wagner200-maraton nevezet alatt délelőtt tizenegytől egészen este tízig sorjáznak majd a programok. Pontosabban Wagneré, valamint a magasugrásé, a gerelyvetésé, a ritmikus gimnasztikáé, a fiatal divattervezőké, továbbá a felöltöztetett szfinxeké lesz ez a nap, merthogy ilyen roppant változatos ötletekkel készülnek az Andrássy úti kitelepülésre, míg bent azért más egyebek mellett A bolygó hollandi előadásának levetítésére is sor kerül majd (szeptember 14., négy óra).

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.