mi a kotta?

Lemennek hídba

  • mi a kotta
  • 2013. október 13.

Zene

"...megfelelő, de inkább csak gyakorlati tehetség; úgy tűnik, minden törekvése csupán a gyakorlati tudás és készség megszerzésére irányul, az elmélet terén kevesebbet nyújt." Konzervatóriumi tanárai summázták e szavakkal a diplomázó Antonin Dvorák erősen behatároltnak vélt tehetségét, s hogy a mozdonykedvelő cseh utóbb mily messzire előrehaladt az emlegetett gyakorlatban, azt az elkövetkező napokban legalább négy koncerten észbe vehetjük majd. Merthogy a múlt alkalommal már fennen ajánlott új fesztivál, a cseh kultúrát középpontba állító Bridging Europe - Európai hidak komponista főszereplője éppen ő lesz. Előbb, pénteken és szombaton, a Rekviem két fesztivál-zenekari megszólaltatása ígérkezik: a világhírű szoprán, Juliane Banse (képünkön) és szólistatársai, valamint a brnói Cseh Filharmónia Énekkar közreműködésével (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 13. és 14., háromnegyed nyolc). Vasárnap és kedden azután ugyancsak egynemű Dvorák-programot fog majd levezényelni Fischer Iván, s az oly népszerű VIII. szimfóniát is megszólaltató két hangverseny különlegessége a komponista egyetlenegy zongoraversenyének műsorra tűzése lesz, a kiváló amerikai pianista, Garrick Ohlsson szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 15., fél négy, szeptember 17., háromnegyed nyolc).

Az új koncertévad erős, sőt pazar indulására mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Ohlsson két fellépése között ugyanazon a dobogón a még nálánál is jelentékenyebb zongorista, Jevgenyij Kiszin ad majd szólóestet (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 16., fél nyolc). A 2010 után most újra Pesten és A Zongora sorozatában vendégelt Kiszin ezúttal a Bad Gastein fürdővároskájában komponált D-dúr Schubert-szonátával fogja megnyitni koncertjét, hogy utóbb tartósan Szkrjabin darabjainál időzzön, s Horowitz híres ráadásszámával, az op. 8-as etűdsorozat utolsó darabjával, az Étude pathétique-kel zárja kiadott programját.

"Boldog lennék, ha akár csak egyszer olyan főtémát találhatnék ki, mint amilyen Dvoráknak úgy mellesleg szokott az eszébe jutni." Johannes Brahms ragadtatta magát egykor ily lelkes őszinteségre, s tőle a tán legkedveltebb II. szimfónia adatik majd e héten, méghozzá a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának évadnyitó koncertjén (operaház, szeptember 16., fél nyolc). A karmester a kiváló Pinchas Steinberg lesz, akinek személyében a zenekar megválasztott és nemsoká hivatalba lépő új elnök-karnagyát tisztelhetjük. E hangversenyt a Rienzi nyitányával fogják elkezdeni, s Richard Wagneré lesz majd a megelőző szombati nap egésze is az operaházban és az operaház előtt, minthogy Wagner200-maraton nevezet alatt délelőtt tizenegytől egészen este tízig sorjáznak majd a programok. Pontosabban Wagneré, valamint a magasugrásé, a gerelyvetésé, a ritmikus gimnasztikáé, a fiatal divattervezőké, továbbá a felöltöztetett szfinxeké lesz ez a nap, merthogy ilyen roppant változatos ötletekkel készülnek az Andrássy úti kitelepülésre, míg bent azért más egyebek mellett A bolygó hollandi előadásának levetítésére is sor kerül majd (szeptember 14., négy óra).

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.