Lemez - A kísérlet vége - Soulfly: Conquer

  • Kovács Bálint
  • 2008. július 31.

Zene

A Soulfly működése, mégpedig töretlenül sikeres működése igen kínos - mármint a Sepulturának. Amikor ugyanis Max Cavalera 1996-ban nagy csinnadrattával otthagyta a brazil bandát, a hátramaradottak évekig építgették új arculatukat, hogy bebizonyítsák: a Sepultura nem volt egyenlő Maxszel. Csakhogy míg a Sepultura azóta sem tudott letenni az asztalra egy igazán kiemelkedő lemezt - mondjuk, annyira kiemelkedőt, amennyire 96-ig gyakorlatilag minden korongjuk az volt -, és minden próbálkozásuk az "elrontott" és az "egész jó" között mozgott, addig Max Cavalera kirázott a kisujjából egy rocktörténeti jelentőségű bandát, a Soulflyt. Aligha elvárható persze, hogy a Sepultura legénysége egy emberként dőljön előbb Max lábai elé, majd rögtön utána a kardjába - az mindazonáltal elég sokatmondó, hogy a Soulflynak mind a koncertjei, mind a lemezei lazán porig alázzák sepulturás riválisaikat. Ha riválisnak lehet még egyáltalán nevezni az egykor dicső zenekart.

A Soulfly működése, mégpedig töretlenül sikeres működése igen kínos - mármint a Sepulturának. Amikor ugyanis Max Cavalera 1996-ban nagy csinnadrattával otthagyta a brazil bandát, a hátramaradottak évekig építgették új arculatukat, hogy bebizonyítsák: a Sepultura nem volt egyenlő Maxszel. Csakhogy míg a Sepultura azóta sem tudott letenni az asztalra egy igazán kiemelkedő lemezt - mondjuk, annyira kiemelkedőt, amennyire 96-ig gyakorlatilag minden korongjuk az volt -, és minden próbálkozásuk az "elrontott" és az "egész jó" között mozgott, addig Max Cavalera kirázott a kisujjából egy rocktörténeti jelentőségű bandát, a Soulflyt. Aligha elvárható persze, hogy a Sepultura legénysége egy emberként dőljön előbb Max lábai elé, majd rögtön utána a kardjába - az mindazonáltal elég sokatmondó, hogy a Soulflynak mind a koncertjei, mind a lemezei lazán porig alázzák sepulturás riválisaikat. Ha riválisnak lehet még egyáltalán nevezni az egykor dicső zenekart.

Max Cavalera ugyanis összetrombitált pár bitang jó zenészt - akiket, ha leléptek a főnök mellől, mindig még jobbakkal pótolt -, írt annyi zseniális nótát, hogy ne is kelljen mellettük megemlékezni arról a pár gyalázatosan rosszról, amik azért mindig megbújtak valahogy az albumokon, és annyit próbálkozott a "világzene" minden fajtája és a metál ötvözésével, hogy serény kísérleteit a Curie házaspár is megirigyelte volna. Volt itt törzsi zene, reggae, groove és dub, az ütőhangszerekből valamivel több, mint amit jelenleg ismer a művészettörténet, és nem utolsósorban thrash metal a legjobb fajtából. De ami a legfontosabb: minden egyes lemeze - vagyis a Conquer előtti öt - merőben más volt, mint az előző, és mindegyik hozzáadott valami fundamentálisat a Soulfly világához; mindegyik másban volt erős, de nagyon erős volt mind.

Ennek látszik most vége szakadni: a Conquerből ugyanis a jófajta thrash metalon kívül hiányzik minden, amit idáig felsoroltam. Van némi didzseridu, egy kis duduk és néhány perkás egy-két számban, de csak alibiből: míg eddig az ilyesmi legalább néhány számnak az alapját és egyéniségét adta, addig most ez a kevés is csak gyenge kiegészítés pár szám végén vagy elején. Kísérletezés, pláne újítás egy grammnyi sincs, ahogy semmi olyasmi sem, amit soulflyos stílusnak lehetett eddig nevezni. Persze ha a lemezen nem az ő nevük szerepelne, hanem mondjuk az, hogy az Armageddon Sintérei, akkor biztosan zarándokúton keresném fel a srácok gitároktatóját - de ez a nem kiemelkedően jó old-school thrashlemez így, Soulfly néven az év csalódása.

Roadrunner/CLS, 2008

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.