Lemez - A kísérlet vége - Soulfly: Conquer

  • Kovács Bálint
  • 2008. július 31.

Zene

A Soulfly működése, mégpedig töretlenül sikeres működése igen kínos - mármint a Sepulturának. Amikor ugyanis Max Cavalera 1996-ban nagy csinnadrattával otthagyta a brazil bandát, a hátramaradottak évekig építgették új arculatukat, hogy bebizonyítsák: a Sepultura nem volt egyenlő Maxszel. Csakhogy míg a Sepultura azóta sem tudott letenni az asztalra egy igazán kiemelkedő lemezt - mondjuk, annyira kiemelkedőt, amennyire 96-ig gyakorlatilag minden korongjuk az volt -, és minden próbálkozásuk az "elrontott" és az "egész jó" között mozgott, addig Max Cavalera kirázott a kisujjából egy rocktörténeti jelentőségű bandát, a Soulflyt. Aligha elvárható persze, hogy a Sepultura legénysége egy emberként dőljön előbb Max lábai elé, majd rögtön utána a kardjába - az mindazonáltal elég sokatmondó, hogy a Soulflynak mind a koncertjei, mind a lemezei lazán porig alázzák sepulturás riválisaikat. Ha riválisnak lehet még egyáltalán nevezni az egykor dicső zenekart.

A Soulfly működése, mégpedig töretlenül sikeres működése igen kínos - mármint a Sepulturának. Amikor ugyanis Max Cavalera 1996-ban nagy csinnadrattával otthagyta a brazil bandát, a hátramaradottak évekig építgették új arculatukat, hogy bebizonyítsák: a Sepultura nem volt egyenlő Maxszel. Csakhogy míg a Sepultura azóta sem tudott letenni az asztalra egy igazán kiemelkedő lemezt - mondjuk, annyira kiemelkedőt, amennyire 96-ig gyakorlatilag minden korongjuk az volt -, és minden próbálkozásuk az "elrontott" és az "egész jó" között mozgott, addig Max Cavalera kirázott a kisujjából egy rocktörténeti jelentőségű bandát, a Soulflyt. Aligha elvárható persze, hogy a Sepultura legénysége egy emberként dőljön előbb Max lábai elé, majd rögtön utána a kardjába - az mindazonáltal elég sokatmondó, hogy a Soulflynak mind a koncertjei, mind a lemezei lazán porig alázzák sepulturás riválisaikat. Ha riválisnak lehet még egyáltalán nevezni az egykor dicső zenekart.

Max Cavalera ugyanis összetrombitált pár bitang jó zenészt - akiket, ha leléptek a főnök mellől, mindig még jobbakkal pótolt -, írt annyi zseniális nótát, hogy ne is kelljen mellettük megemlékezni arról a pár gyalázatosan rosszról, amik azért mindig megbújtak valahogy az albumokon, és annyit próbálkozott a "világzene" minden fajtája és a metál ötvözésével, hogy serény kísérleteit a Curie házaspár is megirigyelte volna. Volt itt törzsi zene, reggae, groove és dub, az ütőhangszerekből valamivel több, mint amit jelenleg ismer a művészettörténet, és nem utolsósorban thrash metal a legjobb fajtából. De ami a legfontosabb: minden egyes lemeze - vagyis a Conquer előtti öt - merőben más volt, mint az előző, és mindegyik hozzáadott valami fundamentálisat a Soulfly világához; mindegyik másban volt erős, de nagyon erős volt mind.

Ennek látszik most vége szakadni: a Conquerből ugyanis a jófajta thrash metalon kívül hiányzik minden, amit idáig felsoroltam. Van némi didzseridu, egy kis duduk és néhány perkás egy-két számban, de csak alibiből: míg eddig az ilyesmi legalább néhány számnak az alapját és egyéniségét adta, addig most ez a kevés is csak gyenge kiegészítés pár szám végén vagy elején. Kísérletezés, pláne újítás egy grammnyi sincs, ahogy semmi olyasmi sem, amit soulflyos stílusnak lehetett eddig nevezni. Persze ha a lemezen nem az ő nevük szerepelne, hanem mondjuk az, hogy az Armageddon Sintérei, akkor biztosan zarándokúton keresném fel a srácok gitároktatóját - de ez a nem kiemelkedően jó old-school thrashlemez így, Soulfly néven az év csalódása.

Roadrunner/CLS, 2008

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.