Lemez - A kísérlet vége - Soulfly: Conquer

  • Kovács Bálint
  • 2008. július 31.

Zene

A Soulfly működése, mégpedig töretlenül sikeres működése igen kínos - mármint a Sepulturának. Amikor ugyanis Max Cavalera 1996-ban nagy csinnadrattával otthagyta a brazil bandát, a hátramaradottak évekig építgették új arculatukat, hogy bebizonyítsák: a Sepultura nem volt egyenlő Maxszel. Csakhogy míg a Sepultura azóta sem tudott letenni az asztalra egy igazán kiemelkedő lemezt - mondjuk, annyira kiemelkedőt, amennyire 96-ig gyakorlatilag minden korongjuk az volt -, és minden próbálkozásuk az "elrontott" és az "egész jó" között mozgott, addig Max Cavalera kirázott a kisujjából egy rocktörténeti jelentőségű bandát, a Soulflyt. Aligha elvárható persze, hogy a Sepultura legénysége egy emberként dőljön előbb Max lábai elé, majd rögtön utána a kardjába - az mindazonáltal elég sokatmondó, hogy a Soulflynak mind a koncertjei, mind a lemezei lazán porig alázzák sepulturás riválisaikat. Ha riválisnak lehet még egyáltalán nevezni az egykor dicső zenekart.

A Soulfly működése, mégpedig töretlenül sikeres működése igen kínos - mármint a Sepulturának. Amikor ugyanis Max Cavalera 1996-ban nagy csinnadrattával otthagyta a brazil bandát, a hátramaradottak évekig építgették új arculatukat, hogy bebizonyítsák: a Sepultura nem volt egyenlő Maxszel. Csakhogy míg a Sepultura azóta sem tudott letenni az asztalra egy igazán kiemelkedő lemezt - mondjuk, annyira kiemelkedőt, amennyire 96-ig gyakorlatilag minden korongjuk az volt -, és minden próbálkozásuk az "elrontott" és az "egész jó" között mozgott, addig Max Cavalera kirázott a kisujjából egy rocktörténeti jelentőségű bandát, a Soulflyt. Aligha elvárható persze, hogy a Sepultura legénysége egy emberként dőljön előbb Max lábai elé, majd rögtön utána a kardjába - az mindazonáltal elég sokatmondó, hogy a Soulflynak mind a koncertjei, mind a lemezei lazán porig alázzák sepulturás riválisaikat. Ha riválisnak lehet még egyáltalán nevezni az egykor dicső zenekart.

Max Cavalera ugyanis összetrombitált pár bitang jó zenészt - akiket, ha leléptek a főnök mellől, mindig még jobbakkal pótolt -, írt annyi zseniális nótát, hogy ne is kelljen mellettük megemlékezni arról a pár gyalázatosan rosszról, amik azért mindig megbújtak valahogy az albumokon, és annyit próbálkozott a "világzene" minden fajtája és a metál ötvözésével, hogy serény kísérleteit a Curie házaspár is megirigyelte volna. Volt itt törzsi zene, reggae, groove és dub, az ütőhangszerekből valamivel több, mint amit jelenleg ismer a művészettörténet, és nem utolsósorban thrash metal a legjobb fajtából. De ami a legfontosabb: minden egyes lemeze - vagyis a Conquer előtti öt - merőben más volt, mint az előző, és mindegyik hozzáadott valami fundamentálisat a Soulfly világához; mindegyik másban volt erős, de nagyon erős volt mind.

Ennek látszik most vége szakadni: a Conquerből ugyanis a jófajta thrash metalon kívül hiányzik minden, amit idáig felsoroltam. Van némi didzseridu, egy kis duduk és néhány perkás egy-két számban, de csak alibiből: míg eddig az ilyesmi legalább néhány számnak az alapját és egyéniségét adta, addig most ez a kevés is csak gyenge kiegészítés pár szám végén vagy elején. Kísérletezés, pláne újítás egy grammnyi sincs, ahogy semmi olyasmi sem, amit soulflyos stílusnak lehetett eddig nevezni. Persze ha a lemezen nem az ő nevük szerepelne, hanem mondjuk az, hogy az Armageddon Sintérei, akkor biztosan zarándokúton keresném fel a srácok gitároktatóját - de ez a nem kiemelkedően jó old-school thrashlemez így, Soulfly néven az év csalódása.

Roadrunner/CLS, 2008

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.