Az elõadóként Ada mûvésznéven ismert Michaela Dipper régóta ismert, kedves alakja a német minimalista tech/house univerzumnak. Kilenc éve készíti finom, 4/4-es tánczenéit - a maxikon felül 2004-ben albumon is kiadott egy csokornyit. Bár Ada mindig is a stílusos és magasan muzikális zenekészítõ-producerek közé tartozott, új albuma, a Meine Zarten Pfoten még ennek tükrében is meglepõ. Egy igazi szívet melengetõ, bájteli dalcsokrot rakott össze, melyen az elektronika, a rendre melegséget sugárzó emberi hang és az akusztikus-szerves hangulatok lépnek gyümölcsözõ frigyre. Ada nyitányként egy Luscious Jackson-számot dolgoz át ambientbe hajló, kissé melankolikus darabbá - de a szomorú blokknak ezzel vége is. Az On The Mend elektro-dream popja tisztára, mint egy Cocteau Twins-melódia, és a rákövetkezõ Likely sem fog felriasztani a boldog ábrándozásból. Azért dinamizmust is tud vinni zenéibe: ezt bizonyítja az Intro vagy az At The Gate melódiákban is gazdag sodró minimalizmusa - de meglepõ módon a Happy Birthday manipulált emberi hangra épülõ, kissé krautos hangulatú hömpölygése is. És ha a saját nyersanyag kevésnek bizonyulna, bátran nyúl a feldolgozásokhoz. A már említett nyitószámon és a No Kids The Jazz Singerének vidáman csilingelõ adaptációján kívül ide sorolható az album rejtett csúcspontja is: az utolsó trackben bújtatta el a Little Joy-trió Keep Me In Mindjának ellenállhatatlanul vidám, bolondan rajzfilmzenés adaptációját. Bár akadhatnak, akik a kellõ kohéziót hiányolnák az albumból, mi magunk inkább példátlan muzikális gazdagságot leltünk benne.
Pampa/Deep Distribution, 2011
**** és fél
