lemez - ANNIVERSARY ALBUM 2009

Zene

Éppen két esztendeje, 2007 szeptemberében rögzítették a Weiner- Szász Kamaraszimfonikusok (külföldön forgatott nevükön a Budapest Chamber Symphony) azt a Haydn-évre szánt ünnepi albumot, melyen két versenymű és egy rendhagyó, hattételes szimfónia előadása kínál kóstolót az Eszterházán serénykedő mester művészetéből, s egyszersmind az 1992-es alapítású, ám a szertelen kamaszkoron immár túllépett zenekar dús művészi erényeiből. A két versenymű, az 1949-ben előkerült A-dúr "melki" hegedűverseny, valamint a közkedvelt "Rondo all' ungherese"-tétellel záruló, s idén majd' rogyásig játszott D-dúr zongorakoncert kísérői szerepben mutatja az együttest, s Weiner-Szászék Baráti Kristóf csodaifjúi, s máris ékesen szóló hegedűjátékához csakúgy egyenrangú kartársul szegődnek, mint Rohmann Imre élményszerűen formáló, s minden kicsiny ízében intelligens zongorázásához.
Éppen két esztendeje, 2007 szeptemberében rögzítették a Weiner- Szász Kamaraszimfonikusok (külföldön forgatott nevükön a Budapest Chamber Symphony) azt a Haydn-évre szánt ünnepi albumot, melyen két versenymû és egy rendhagyó, hattételes szimfónia elõadása kínál kóstolót az Eszterházán serénykedõ mester mûvészetébõl, s egyszersmind az 1992-es alapítású, ám a szertelen kamaszkoron immár túllépett zenekar dús mûvészi erényeibõl. A két versenymû, az 1949-ben elõkerült A-dúr "melki" hegedûverseny, valamint a közkedvelt "Rondo all' ungherese"-tétellel záruló, s idén majd' rogyásig játszott D-dúr zongorakoncert kísérõi szerepben mutatja az együttest, s Weiner-Szászék Baráti Kristóf csodaifjúi, s máris ékesen szóló hegedûjátékához csakúgy egyenrangú kartársul szegõdnek, mint Rohmann Imre élményszerûen formáló, s minden kicsiny ízében intelligens zongorázásához. A lemez mindhárom számát vezénylõ Rohmann Imre vonzó okossága, s egyszersmind a kamaraszimfonikus együttes hangzó pompája a 60-as sorszámú, az évszázados (s ráadásul autentikus) hagyomány szerint "A szórakozott" melléknévvel felruházott szimfónia meghallgatása során válik végérvényesen és teljes valójában érzékletessé. Az eredetileg Esterházy Miklós hercegi rezidenciáján bemutatott francia komédia (Regnard: A szórakozott) kísérõ, felvonásközi zenéjéül felhasznált, s a bevett négy tételhez még kettõt hozzátoldó szimfónia elsõ perceinek feledékenyt játszó megtorpanásaiban és zavart visszakanyarodásaiban ötösre vizsgázik a zenekar humorérzéke és összjátéka, s hasonló érdemjegy dukál a Prestissimo finálé hegedûhangolást mímelõ tréfájáért is. Olyannyira, hogy pontlevonásra még a kísérõfüzet Mátrixot idézõ, tagolatlan szövegoldalai láttán sem vetemedünk, noha e kevéssé szembarát megoldás jócskán megnehezíti Dolinszky Miklós szakavatott kommentárjának végigolvasását.

BMC Records, 2009

*****

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.