Éppen két esztendeje, 2007 szeptemberében rögzítették a Weiner- Szász Kamaraszimfonikusok (külföldön forgatott nevükön a Budapest Chamber Symphony) azt a Haydn-évre szánt ünnepi albumot, melyen két versenymû és egy rendhagyó, hattételes szimfónia elõadása kínál kóstolót az Eszterházán serénykedõ mester mûvészetébõl, s egyszersmind az 1992-es alapítású, ám a szertelen kamaszkoron immár túllépett zenekar dús mûvészi erényeibõl. A két versenymû, az 1949-ben elõkerült A-dúr "melki" hegedûverseny, valamint a közkedvelt "Rondo all' ungherese"-tétellel záruló, s idén majd' rogyásig játszott D-dúr zongorakoncert kísérõi szerepben mutatja az együttest, s Weiner-Szászék Baráti Kristóf csodaifjúi, s máris ékesen szóló hegedûjátékához csakúgy egyenrangú kartársul szegõdnek, mint Rohmann Imre élményszerûen formáló, s minden kicsiny ízében intelligens zongorázásához. A lemez mindhárom számát vezénylõ Rohmann Imre vonzó okossága, s egyszersmind a kamaraszimfonikus együttes hangzó pompája a 60-as sorszámú, az évszázados (s ráadásul autentikus) hagyomány szerint "A szórakozott" melléknévvel felruházott szimfónia meghallgatása során válik végérvényesen és teljes valójában érzékletessé. Az eredetileg Esterházy Miklós hercegi rezidenciáján bemutatott francia komédia (Regnard: A szórakozott) kísérõ, felvonásközi zenéjéül felhasznált, s a bevett négy tételhez még kettõt hozzátoldó szimfónia elsõ perceinek feledékenyt játszó megtorpanásaiban és zavart visszakanyarodásaiban ötösre vizsgázik a zenekar humorérzéke és összjátéka, s hasonló érdemjegy dukál a Prestissimo finálé hegedûhangolást mímelõ tréfájáért is. Olyannyira, hogy pontlevonásra még a kísérõfüzet Mátrixot idézõ, tagolatlan szövegoldalai láttán sem vetemedünk, noha e kevéssé szembarát megoldás jócskán megnehezíti Dolinszky Miklós szakavatott kommentárjának végigolvasását.
BMC Records, 2009
*****
