Lemez - Az Úr meg a Hold - Quimby: Kicsi ország

Zene

A Quimby úgy lett szép lassan az ország legnépszerűbb koncertzenekara az elmúlt években, hogy utoljára 2005-ben jelentetett meg lemezt. Közben persze azért kijött egy s más: válogatás, EP-k, a Most múlik pontosan című dalukról meg kiderült, hogy a legkedveltebb magyar dal a Youtube-on - még ha nem is az ő előadásukban, hanem a Csík Zenekaréban. Az első helyre emelkedéshez kellett a Kispál és a Borz fokozatos széthullása, végül pedig megszűnése is, no meg az, hogy nincsenek ifjú titánok a színen, akik Kiss Tibiéknek konkurenciát jelentenének.

A Quimby úgy lett szép lassan az ország legnépszerűbb koncertzenekara az elmúlt években, hogy utoljára 2005-ben jelentetett meg lemezt. Közben persze azért kijött egy s más: válogatás, EP-k, a Most múlik pontosan című dalukról meg kiderült, hogy a legkedveltebb magyar dal a Youtube-on - még ha nem is az ő előadásukban, hanem a Csík Zenekaréban. Az első helyre emelkedéshez kellett a Kispál és a Borz fokozatos széthullása, végül pedig megszűnése is, no meg az, hogy nincsenek ifjú titánok a színen, akik Kiss Tibiéknek konkurenciát jelentenének.

Az régebben is egyértelmű volt, hogy a Quimby hatásosabb élőben, mint lemezen, és ez a hagyomány a Kicsi országon is folytatódik, noha erősebben, mint valaha - az új munka nem közelíti meg az Ékszerelmére / Káosz amigos / Kilégzés triász szintjét, sőt vastagon alatta marad. A borító már eleve rossz előjelnek tűnhet, de persze nem ez a fő probléma, hanem az, hogy a 17 dal némelyike súlytalan, sokadik meghallgatásra sem megmaradó, emlékezetesnek semmiképp nem nevezhető darab. Ami a szövegeket illeti, azokkal továbbra sincs gond, de lényeges hátrány, hogy Tibi valamiért szinte egyfolytában nagy példaképe, Tom Waits rekedtes énekstílusát erőlteti, ami több számot is agyonnyom.

A Kicsi országnak az első fele tűnik gyengébbnek: gyorsabb és középtempós kocsmadalok váltják egymást, melyek szépen bemennek az egyik fülön, és gyorsan kijönnek a másikon. Ez még nem volna olyan nagy baj, viszont annak idején a Quimby nem azért tette jól, hogy leállt az angol szövegekkel, mert ebben a kicsi országban inkább az anyanyelven érdemes próbálkozni, hanem mert Tibinek - fogalmazzunk finoman - nem jó a kiejtése. A Sail Awayt meg a Turning To The Blue-t hallva (nem beszélve az album mélypontjáról, a szintén angolul előadott Gekkó Boogie-ról) az elmúlt tíz-egynéhány évben nem is javult, ami nagy kár, mert zeneileg izgalmas darabokról van szó.

A második félidőben szerencsére feljavul a színvonal: van itt zsigeri ősrock a koncertekhez képest lemezen mindig háttérbe szoruló Varga Liviustól (Leszek én ma a tiéd), triphopos blues (Amit kergetek), keserédes kocsmacountry (Tébolyda). Szintén emlékezetes a Kárpáti Dódi által írt és énekelt Lepedőország, a csak Tibi jegyezte címadó dal, a Jekyll és Hyde pedig biztosan koncertfavorit lesz - ha létezik spagettiwestern-punk, akkor ez az: Dódi trombitaszólama hallatán valószínűleg maga Ennio Morricone is elégedetten csettintene.

A teljes album ismeretében (melynek számos dalszövegében visszatérő elem a Hold és még inkább Isten és a hit) talán már kevésbé, de az valószínűsíthető, hogy ezek a dalok élőben sokkal jobban fognak működni - és akkor a Quimby vezető pozícióját ez a szokásosnál gyengébb lemez sem veszélyezteti.

Tom-Tom Records, 2010

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.