lemez - CULTS: CULTS

  • - greff -
  • 2011. július 28.

Zene

Igaz, hogy a zeneipar radikálisan átalakult az utóbbi időben, ám ettől még nem tűntek el az olyan, szépen kézbe simuló kategóriák, mint amilyen mondjuk a "nyári lemez", és nem csak a mainstreamből, hanem azok köréből sem, akik egyelőre még a partról nézik a sodrást. Persze ki tudja, hogy a tavaly még csak a blogoszférát maga mellé állító, az első lemezét viszont mindjárt egy nagy kiadóval kihozató brooklyni duó melyik fokon is áll majd néhány hónap múlva a karrierlétrán - az viszont egészen biztos, hogy harmincperces bemutatkozásuk igazi medence mellé gyártott indie popalbum.
Igaz, hogy a zeneipar radikálisan átalakult az utóbbi idõben, ám ettõl még nem tûntek el az olyan, szépen kézbe simuló kategóriák, mint amilyen mondjuk a "nyári lemez", és nem csak a mainstreambõl, hanem azok körébõl sem, akik egyelõre még a partról nézik a sodrást. Persze ki tudja, hogy a tavaly még csak a blogoszférát maga mellé állító, az elsõ lemezét viszont mindjárt egy nagy kiadóval kihozató brooklyni duó melyik fokon is áll majd néhány hónap múlva a karrierlétrán - az viszont egészen biztos, hogy harmincperces bemutatkozásuk igazi medence mellé gyártott indie popalbum.

A bõ félórás anyag tulajdonképpen majdnem ugyanazt hozza, mint tavaly ilyenkor a Best Coast elsõ lemeze, hiszen a kiindulópontot itt is a hatvanas évek lányzenekarai jelentik - fehérek és feketék egyaránt, hiszen míg a Bumper a Shangri-Las dallamvilágát hozza játékba, addig a You Know What I Mean a Supremesét és így tovább. A különbség a hangzásban, a hangszerelésben áll, hiszen a Cults kevésbé épít gitárokra, inkább nagy kedvvel elfészkeli magát abban a szintetizátorhangokkal vibrálóvá pettyezett, rózsaszín ködös, csilingelõs neo-pszichedelikus álomvilágban, amit az Animal Collective vagy az MGMT tett egy-két éve rém népszerûvé. Ügyesen csinálják, és bár persze a legnagyobb sláger a már jól ismert Go Outside, a többi tíz dal sem sokkal marad el tõle - csak az nem dönthetõ el, hogy megromlanak-e majd vajon szeptember után.

In The Name Of/Sony, 2011

****

Figyelmébe ajánljuk

Felfokozott légkörben és ellenséges hangulatban várja az időközi választást Nyírcsászári

A feloszlott képviselő-testület két vezéregyénisége, a tavaly szűk többséggel nyerő fideszes Szkibáné Teliska Éva, valamint az ellenzék vezetője, Orosz József csap össze a polgármesteri címért a nyírségi községben július 6-án. A település képviselőket is választ, és az sem elképzelhetetlen, hogy Szkibáné már nem fideszes támogatással indul.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.