lemez - CULTS: CULTS

  • - greff -
  • 2011. július 28.

Zene

Igaz, hogy a zeneipar radikálisan átalakult az utóbbi időben, ám ettől még nem tűntek el az olyan, szépen kézbe simuló kategóriák, mint amilyen mondjuk a "nyári lemez", és nem csak a mainstreamből, hanem azok köréből sem, akik egyelőre még a partról nézik a sodrást. Persze ki tudja, hogy a tavaly még csak a blogoszférát maga mellé állító, az első lemezét viszont mindjárt egy nagy kiadóval kihozató brooklyni duó melyik fokon is áll majd néhány hónap múlva a karrierlétrán - az viszont egészen biztos, hogy harmincperces bemutatkozásuk igazi medence mellé gyártott indie popalbum.
Igaz, hogy a zeneipar radikálisan átalakult az utóbbi idõben, ám ettõl még nem tûntek el az olyan, szépen kézbe simuló kategóriák, mint amilyen mondjuk a "nyári lemez", és nem csak a mainstreambõl, hanem azok körébõl sem, akik egyelõre még a partról nézik a sodrást. Persze ki tudja, hogy a tavaly még csak a blogoszférát maga mellé állító, az elsõ lemezét viszont mindjárt egy nagy kiadóval kihozató brooklyni duó melyik fokon is áll majd néhány hónap múlva a karrierlétrán - az viszont egészen biztos, hogy harmincperces bemutatkozásuk igazi medence mellé gyártott indie popalbum.

A bõ félórás anyag tulajdonképpen majdnem ugyanazt hozza, mint tavaly ilyenkor a Best Coast elsõ lemeze, hiszen a kiindulópontot itt is a hatvanas évek lányzenekarai jelentik - fehérek és feketék egyaránt, hiszen míg a Bumper a Shangri-Las dallamvilágát hozza játékba, addig a You Know What I Mean a Supremesét és így tovább. A különbség a hangzásban, a hangszerelésben áll, hiszen a Cults kevésbé épít gitárokra, inkább nagy kedvvel elfészkeli magát abban a szintetizátorhangokkal vibrálóvá pettyezett, rózsaszín ködös, csilingelõs neo-pszichedelikus álomvilágban, amit az Animal Collective vagy az MGMT tett egy-két éve rém népszerûvé. Ügyesen csinálják, és bár persze a legnagyobb sláger a már jól ismert Go Outside, a többi tíz dal sem sokkal marad el tõle - csak az nem dönthetõ el, hogy megromlanak-e majd vajon szeptember után.

In The Name Of/Sony, 2011

****

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.