Állítsátok körbe a szekereket, sápadt arcú kutyák! Támadnak a sörszagú norvég metálindiánok! A lóhajú oslói postás, Fenriz és régi harcostársa, Nocturno Culto újabb rohamra indul a metal kizsákmányolói ellen.
A legendás black metal-duó a mûfajban kötelező gőgös elitizmust az utóbbi években egyre több humorral tálalja. A zenei fegyvertár is bővült, a sistergõ black metal-rohamok toprongyos punkpolkával és heavy metalos galoppozással váltakoznak. "Túl sok a black, és túl kevés a metal" - fogalmazza meg Fenriz vigyorogva a savanyú black metal-zenekaroknak szóló kritikát. Náluk buli van, csörög-csattog a nyolcvanas évek kezdetleges vadembermetálja, csikorognak a szólók, a buzgón kalapáló lábdob előtt kiborul a sör. Talán kevésbé ragadósak most a számok, mint a hasonló szellemben fogant két korábbi lemezen, de a hangulat éppen annyira magával ragadó. Amikor a köpködős-ugatós verzére büszkén zengő refrén felel, a villamoson fülhallgatójába merülve bambuló rockerből kitör a röhögés.
Fenriz nemesen egyszerû világnézete szerint '86-ig minden okés, utána semmi sem az. Minden újkori irányzat a metál sírásója, minden modernizációs törekvés az ősi szent szellemiség meggyalázása. Hiszel a metál fejlődésében? Ide a skalpod! Cliff Burton után is van élet a Metallicában? Halál rád! Virtuóz szólókat akarsz? Kitépem a szíved! Nu-metal? Death-grind? Metalcore? Pokolba veled! Poszt-metál? Pusztulj! Mastodon-sapka van rajtad? A töltényhevederben és szöges lábszárvédõben pompázó bozontos metálisten legyen hozzád irgalmas!
Peaceville, 2010
****
