lemez - DEE DEE BRIDGEWATER: ELEANORA FAGAN - TO BILLIE WITH LOVE

  • - kolozsil -
  • 2010. június 3.

Zene

Dee Dee Bridgewater új lemezét egy szóval is lehetne jellemezni: dögös. Azok, akik ott voltak négy éve az afrikai gyökereiről megemlékező lemezének bemutatóján, egy cseppet sem csodálkozhatnak azon, hogy a finoman szólva sem visszafogottságáról híres hölgy legújabb lemeze is kirobbanóan energikus.
Dee Dee Bridgewater új lemezét egy szóval is lehetne jellemezni: dögös. Azok, akik ott voltak négy éve az afrikai gyökereirõl megemlékezõ lemezének bemutatóján, egy cseppet sem csodálkozhatnak azon, hogy a finoman szólva sem visszafogottságáról híres hölgy legújabb lemeze is kirobbanóan energikus. Pedig A Billie-nek szeretettel emléklemez. A borítón az Eleanora Fagan név a legfeltûnõbb. E név a kilencvenöt éve született nagy énekesnõt, Billie Holidayt takarja. Billie is temperamentumos volt, de Dee Dee egyenesen extravagáns (e lemez borítóján most kopaszon és talpig bearanyozva látható), extrovertált (a MûPa-koncerten incselkedett, kacérkodott a férfinézõkkel) - nyersebb, indulatosabb Billie-nél. Mindketten visszaadják a blues erejét; úgy énekelnek, mintha most szenvedték volna meg mások helyett is mindazt, amit egy kisebbségi sorsba taszított, megalázott ember elszenvedhet. Éneklésük, dalaik: állásfoglalások. Ezért is hangsúlyozza ennek a lemeznek is nemcsak a hangszerelése, de a Red Earth-öt idézõ frazeálások, scattelések is Dee Dee és Billie afrikai, fekete gyökereit.

A dalok Billie legjobb dalai, a válogatás mégsem minõsíthetõ szimpla best ofnak - a szerkesztés nagyon is tudatos. Ez nem szerelmes lemez. Az album lényege, úgy érzem, hogy Dee Dee olyan dalokat válogatott, melyeknek szövegével is, hangulatával is a legjobban tudta szolgálni Billie és a feketék ügyét: a blues lényegére hívja fel a figyelmet, arra, hogy az nem más, mint a fájdalom kiordítása. Ha Dee Dee suttog a csöndesebb, lírai szerzeményekben - mint a Good Morning Heartache vagy a Fine And Mellow -, akkor is dübörög a hangja. A leghatalmasabb, leghengerlõbb improvizációja a Foggy Dayben hallható, a lemez egyik legjobb dalában pedig alig szólalnak meg a kiváló kísérõzenészek: ez a csettintéssel kísért Mother's Son-in-Law volt az a dal, amellyel Billie egykoron bemutatkozott Benny Goodman együttesében.

Universal, 2010

*****

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.