Lemez - Egyedül érkezik - Jim O'Rourke: The Visitor

  • Kovács Marcell
  • 2009. november 26.

Zene

Az ezredforduló tájékán készített három melodikus albumához Jim O'Rourke filmektől kölcsönzött címet. Következetesen járt el, a Bad Timing, az Eureka és az Insignificance három egymást követő Nicolas Roeg-mű címét viseli a nyolcvanas évekből. Így állhatott elő az a jópofa helyzet, hogy amikor Shinji Aoyama japán filmrendező O'Rourke lemezétől ihletve Eurekának nevezte el később számos díjjal jutalmazott, szótlan-mozdulatlan túszdrámáját, az utalások alig kibogozható szövevényében voltaképpen Roeg filmje előtt emelt kalapot.

Az ezredforduló tájékán készített három melodikus albumához Jim O'Rourke filmektől kölcsönzött címet. Következetesen járt el, a Bad Timing, az Eureka és az Insignificance három egymást követő Nicolas Roeg-mű címét viseli a nyolcvanas évekből. Így állhatott elő az a jópofa helyzet, hogy amikor Shinji Aoyama japán filmrendező O'Rourke lemezétől ihletve Eurekának nevezte el később számos díjjal jutalmazott, szótlan-mozdulatlan túszdrámáját, az utalások alig kibogozható szövevényében voltaképpen Roeg filmje előtt emelt kalapot.

A további bonyodalmak elkerülése érdekében jó lenne félretenni a mozivonalat, de nem lehet. Hiába illene minden figyelmünket a zenére összpontosítani, amikor napjaink egyik zenészzsenije hosszú idő után végre új szólóalbummal jelentkezett, ha a szóban forgó művész saját bevallása szerint többre tartja a filmet a zenénél. Jellemző ez a talányos kijelentés a rejtőzködő Jim O'Rourke-ra, aki tekintélyes életműve ellenére is inkább csak a szakma és a mániákus zenevadászok körében ismert. Pedig ha korunk zenéjéről van szó, új zenéről, minden műfaji megkötés nélkül, akkor O'Rourke-t nem lehet megkerülni. Akár a kísérleti elektronika, akár a radikális dzsessz, akár az akusztikus minimalizmus irányából közelítünk, bizonyosan belebotlunk. De nívós produceri munkái (Sam Prekop, Stereolab, Wilco és a többi) révén is találkozhatunk a nevével, és az elmúlt években a Sonic Youthban teljesített basszusgitárosi szolgálataival is felhívta magára a figyelmet. De ő volt Jack Black parádés magánszáma, a Rocksuli zenei szakértője is.

A jelenleg Japánban, meglehetős visszavonultságban élő O'Rourke nyolc évvel az Insignificance után új lemezét ismét a Drag City gondozásában jelentette meg, de felhagyott Roeg-mániás címadási módszerével. Holott a The Visitor cizellált pophangzásával egyértelműen az időközben klasszikussá lett Roeg-ciklusba illik, a borítókép törött diszkógömbje is a Bad Timing borítójára rímel, ezért talán nem belemagyarázás a lemezcím látogatójában felismerni Roeg földre pottyant marslakóját a Bowie főszereplésével készült The Man Who Fell To Earthből.

Ahogyan Roeg Bowie-val készített filmje megelőzte a sorban a Bad Timingot, úgy a The Visitor is mintha a nyitánya lenne O'Rourke popzenei kalandozásainak. Egyetlen negyvenperces instrumentális darab, kiindulása a folyamatnak, amelynek végén az Insignificance klasszicista stílusban megfogalmazott, énekkel, szólókkal teljes rockdalai állnak. Egy képzeletbeli film zenéjének hat, a témák fesztelenül olvadnak egymásba, már-már légies könnyedséggel. Biztosan nem rockzene ez, talán posztrocknak mondhatnánk, de csak akkor, ha Van Dyke Parks, John Fahey, Morricone vagy a Tusk-korszakos Fleetwood Mac posztrock. Annyira természetes, magától értetődő áramlása ez a hangoknak, hogy kibújik minden kategóriából. Főszereplője a folkos dallamokat játszó magányos akusztikus gitár, amelyhez rendre idegen hangszerek csatlakoznak, hogy azután idővel ismét magára hagyják. Leggyakoribb társa a zongora és más billentyűsök, de gyakran szólalnak meg különböző ütősök, vonósok, és egyszer-egyszer fúvósok is hallhatók. Mindegyiken O'Rourke játszik. Egy nemrégiben készült interjúban elmondta, hogy harsona például korábban még sohasem volt a kezében. Most fél évig tanult, hogy egy helyen néhány másodpercre megszólaltathassa.

Drag City, 2009

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.