lemez - IRIE MAFFIA: WHAT'S MY NAME

  • - minek -
  • 2009. december 3.

Zene

Az eltelt fél évtized igazolta: az utóbbi évek egyik leggyümölcsözőbb ötlete volt létrehozni az Irie Maffiát - hála érte Élő Márton (Dermot) harsonás-zenekarvezetőnek és Horváth Gáspár (mostanában Jumo Daddy) billentyűsnek. Az élő hangszereken előadott jamaicai zene klasszikus soul/funk betétekkel kiegészítve, s néha kifejezetten rockos felhangokkal tálalva kétségtelenül nyerő kombináció - ha megfelelő helyen és időben szólal meg, elemi erővel képes magával ragadni a zenei gyökerek újrafelfedezésére mindig kész publikumot.
Az eltelt fél évtized igazolta: az utóbbi évek egyik leggyümölcsözõbb ötlete volt létrehozni az Irie Maffiát - hála érte Élõ Márton (Dermot) harsonás-zenekarvezetõnek és Horváth Gáspár (mostanában Jumo Daddy) billentyûsnek. Az élõ hangszereken elõadott jamaicai zene klasszikus soul/funk betétekkel kiegészítve, s néha kifejezetten rockos felhangokkal tálalva kétségtelenül nyerõ kombináció - ha megfelelõ helyen és idõben szólal meg, elemi erõvel képes magával ragadni a zenei gyökerek újrafelfedezésére mindig kész publikumot.

A - potomság - 11 tagú Irie Maffia már évek óta jelentõs fesztiválattrakció, eközben rendre megcsinálják aktuális lemezüket is - jelenleg éppen a másodiknál tartanak. A What's My Name amúgy tényleg olyan, mint egy találós kérdés - zavarba ejtõen gazdag, amit a folyamatos stiláris kalandozások ellenére nagyjából összetart a fent említett két kulcsember komponista énje, no meg a legendás MC/vokalista trió: Sena, Columbo és Busa - néha társul hozzájuk negyedikként Kemon is. Tulajdonképpen mindannyian hozzák a formájukat - Busa ellenállhatatlanul darálja a rímeket, Sena viszont itt és most bizonyítja be, hogy az egyik legelképesztõbb soulénekes (különösen, ha tere is van ehhez, mint a That Game címû majdnem bluesban vagy a címadó számban).

A roots reggae-tõl menet közben messzire jutott a csapat, noha a számok jó részében ez a szükséges szerkezeti alap, de kívánság szerint akad itt afro/funk, rock és ska - a Bacardi Cola címû, grime-szerû gyors darálásban már csupán Kemon és az elektronika marad. Egy kicsit alighanem sok is lett mindenbõl (tán a ráadás se kellett volna), de azért elegendõ is ahhoz, hogy ne legyünk a végén elégedetlenek.

Shiftin' Gears/Deep Distribution, 2009

****

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.