lemez - Iron & Wine: Kiss Each Other Clean

  • - nvg -
  • 2011. február 24.

Zene

Felettébb boldogító pillanat, amikor egy művész a szemünk láttára szabadul meg a korlátaitól - ám az is előfordul, hogy valaki a tehetségét gúzsba kötő béklyói nélkül egyszerre dermesztően idegennek látszik, s mintha kiteljesedve csak halovány visszfénye volna önmagának. Samuel Beam például (aki voltaképpen egy személyben jelenti az I&W-t) évtizedes pályája javában főként úgy volt nevezetes egyre gyarapodó ismerői között, mint aki időtlen magányban pengeti a bendzsót vagy az akusztikus gitárját, s megszeppent falzettjén gyengéd folkdalokat suttog a magnójába - ilyenformán pedig igencsak hajmeresztő élményt nyújt, amikor eme sűrű szakállú remete az új lemezének egyik számában (Me and Lazarus) funkys basszustémára szexisnek vélhető dallamot huhog.
Felettébb boldogító pillanat, amikor egy mûvész a szemünk láttára szabadul meg a korlátaitól - ám az is elõfordul, hogy valaki a tehetségét gúzsba kötõ béklyói nélkül egyszerre dermesztõen idegennek látszik, s mintha kiteljesedve csak halovány visszfénye volna önmagának. Samuel Beam például (aki voltaképpen egy személyben jelenti az I&W-t) évtizedes pályája javában fõként úgy volt nevezetes egyre gyarapodó ismerõi között, mint aki idõtlen magányban pengeti a bendzsót vagy az akusztikus gitárját, s megszeppent falzettjén gyengéd folkdalokat suttog a magnójába - ilyenformán pedig igencsak hajmeresztõ élményt nyújt, amikor eme sûrû szakállú remete az új lemezének egyik számában (Me and Lazarus) funkys basszustémára szexisnek vélhetõ dallamot huhog.

Az utóbbi idõk egyik legkedveltebb indie-folkistája már a szépséges Woman King EP-n, illetve a Calexicóval közös korongon (In The Reins) látványos búcsút intett a lo-fi bájnak, de még a dúsan meghangszerelt The Shepherd's Dog is jószerével megõrizte a korai anyagok szemérmes, rezervált karakterét. Ehhez képest az új lemez már egy önbizalomtól és ambíciótól kicsattanó énekes-dalszerzõt mutat, aki nagy kedvvel csillogtatja szárnyaló hangját, s rendre gazdagon csipkézi nagyszabású tételeit. Hol dzseszszes furulya, hol kedvesen csipogó pánsíp, hol rekedtes szaxofon színesíti az elegánsan rétegzett hangképet, a sokszínû szerzemények végén olykor szertelen ráadás fityeg, s közben folyvást bugyog, ciripel vagy cincog a kulissza - mindez egészében pedig jócskán közelebb van valamiféle túlproducerelt, a hetvenes éveket idézõ rádióbarát soft-rockhoz, mint mondjuk Townes Van Zandthez. Szembetûnõ tehát a mûvészi megújulás, ám a dalok közt (egy-egy kivételtõl eltekintve, mint amilyen például a Tree By The River nosztalgikus twee-popja, vagy a hárfával spékelt, himnikus Godless Brother In Love) alig akad igazán megkapó.

Warner, 2011

***

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.