lemez - Iron & Wine: Kiss Each Other Clean

  • - nvg -
  • 2011. február 24.

Zene

Felettébb boldogító pillanat, amikor egy művész a szemünk láttára szabadul meg a korlátaitól - ám az is előfordul, hogy valaki a tehetségét gúzsba kötő béklyói nélkül egyszerre dermesztően idegennek látszik, s mintha kiteljesedve csak halovány visszfénye volna önmagának. Samuel Beam például (aki voltaképpen egy személyben jelenti az I&W-t) évtizedes pályája javában főként úgy volt nevezetes egyre gyarapodó ismerői között, mint aki időtlen magányban pengeti a bendzsót vagy az akusztikus gitárját, s megszeppent falzettjén gyengéd folkdalokat suttog a magnójába - ilyenformán pedig igencsak hajmeresztő élményt nyújt, amikor eme sűrű szakállú remete az új lemezének egyik számában (Me and Lazarus) funkys basszustémára szexisnek vélhető dallamot huhog.
Felettébb boldogító pillanat, amikor egy mûvész a szemünk láttára szabadul meg a korlátaitól - ám az is elõfordul, hogy valaki a tehetségét gúzsba kötõ béklyói nélkül egyszerre dermesztõen idegennek látszik, s mintha kiteljesedve csak halovány visszfénye volna önmagának. Samuel Beam például (aki voltaképpen egy személyben jelenti az I&W-t) évtizedes pályája javában fõként úgy volt nevezetes egyre gyarapodó ismerõi között, mint aki idõtlen magányban pengeti a bendzsót vagy az akusztikus gitárját, s megszeppent falzettjén gyengéd folkdalokat suttog a magnójába - ilyenformán pedig igencsak hajmeresztõ élményt nyújt, amikor eme sûrû szakállú remete az új lemezének egyik számában (Me and Lazarus) funkys basszustémára szexisnek vélhetõ dallamot huhog.

Az utóbbi idõk egyik legkedveltebb indie-folkistája már a szépséges Woman King EP-n, illetve a Calexicóval közös korongon (In The Reins) látványos búcsút intett a lo-fi bájnak, de még a dúsan meghangszerelt The Shepherd's Dog is jószerével megõrizte a korai anyagok szemérmes, rezervált karakterét. Ehhez képest az új lemez már egy önbizalomtól és ambíciótól kicsattanó énekes-dalszerzõt mutat, aki nagy kedvvel csillogtatja szárnyaló hangját, s rendre gazdagon csipkézi nagyszabású tételeit. Hol dzseszszes furulya, hol kedvesen csipogó pánsíp, hol rekedtes szaxofon színesíti az elegánsan rétegzett hangképet, a sokszínû szerzemények végén olykor szertelen ráadás fityeg, s közben folyvást bugyog, ciripel vagy cincog a kulissza - mindez egészében pedig jócskán közelebb van valamiféle túlproducerelt, a hetvenes éveket idézõ rádióbarát soft-rockhoz, mint mondjuk Townes Van Zandthez. Szembetûnõ tehát a mûvészi megújulás, ám a dalok közt (egy-egy kivételtõl eltekintve, mint amilyen például a Tree By The River nosztalgikus twee-popja, vagy a hárfával spékelt, himnikus Godless Brother In Love) alig akad igazán megkapó.

Warner, 2011

***

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.