A 2000-es évek legjelentõsebb amerikai noise-rock zenekara vitán felül a providence-i Lightning Bolt duó volt, amely a szélsebes, nehezen követhetõ ritmusokban ropogó dobokból és a csellóhangolású, negyedik húrként bendzsóhúrral felszerelt, röfögõsre-sivalkodósra torzított basszusgitár hangjaiból egybefolyatott, újszerûen tömény, izzóan fehér, ferde zenei humorral bõségesen megszórt zajmasszájából kétszer is tökéletes építményt formázott az évtized közepén (Wonderful Rainbow, 2003; Hypermagic Mountain, 2005). A zenekar négy év után most megjelent új lemeze elõtt a legfõbb kérdés csakis az lehetett, hogy vajon a karneváli zsibongás e két védõszentje kísérletet tesz-e a fokozhatatlan meghaladására vagy sem. Sajnos az utóbbi jött be: az Earthly Delights a hátrafelé megtett apró, ám nagyon is számottevõ lépések lemeze. A tökéletes kategorizálhatatlanság helyett határozott elmozdulás érzékelhetõ a kommersznek ugyan távolról sem nevezhetõ, ám mindenképp biztonságosabb mûfajiság felé: a lemez legtöbb számának alapjait torz stoner-rockos, fõképp a High On Fire témáira emlékeztetõ, de azokénál kevésbé barbár és nem is annyira emlékezetes basszgitárriffek adják ki, amiket aztán virtuóz és igen szórakoztató módon csavarnak szét a zenészek, de a lemez közepére hajított Flooded Chambers egyértelmûen mutatja, hogy a Lightning Bolt ma is akkor tud igazán megindító lenni, ha a tradicionálisabb terepekrõl a szabad káosz felé vezetõ ösvényre kormányozza magát.
Load Records, 2009
*** és fél
