Három dolog van, amin felnõttként is úgy tudok röhögni, mint gyerekként: a Dilibill képregény, a Különben dühbe jövünk és a Muppet Show. Épp ezért kár, hogy a sorozat Magyarországon még mindig nem jelent meg DVD-n, de némi kárpótlásként hamarosan (nálunk januárban) érkezik a legújabb Muppets-mozifilm. A hangulat fokozásaként addig is itt egy tribute-lemez, amin különbözõ elõadók játszanak el Muppet-közeli számokat, hol több, hol kevesebb sikerrel. Az utóbbi kategóriába sorolható az Enya-szintû ezoterikát prezentáló Evanescence-énekesnõ, Amy Smith, de a bábokkal már korábban közös klipben szereplõ, itt a Paramore-frontcsaj Hayley Williamsszel kollaboráló Weezer sem lehet túl büszke a teljesítményére. A Fray sótlan, mint mindig, pedig a Mahna Mahna hatalmas ziccer lehetett volna, és ahogy azt egy amerikai kolléga megjegyezte, több szempontból is jobb választás lett volna a dalt a Menomena nevû zenekarra bízni. Énekes-dalszerzõi fronton itt van - egyaránt countrys megközelítéssel - a norvég Sondre Lerche és az amerikai Andrew Bird, az Airborne Toxic Event és Rachael Yamagata pedig úgy gondolta, hogy Beach Boys-os vokálokkal lehet a legjobban átérezni Brekiék szellemiségét. Némileg keményebb hangnemet üt meg a pop-punkban utazó Alkaline Trio és az Animal dobolása elõtt tisztelgõ Brandon Saller/Billy Martin kettõs, de õk sem maradnak emlékezetesek, viszont a pszichedéliában most is erõs My Morning Jacket és a fõcímdalt sikeresen abszolváló OK Go szerencsére javít az összképen. A gond az, hogy a Green Album klasszikus két szék közé esés: az elõadók egyénisége nem jön át, a számok hallatán viszont nem nagyon tûnik fel, hogy Muppets-darabokat hallunk. A páholyban ülõ két öreg kritikus, Waldorf és Statler valószínûleg jót alázna a lemez hallatán, esetleg azzal a kommentárral, ami annak idején a sorozat stáblistája alatt mindig elhangzott: "Szakértõ, az nem volt."
Walt Disney/Universal, 2011
** és fél
