lemez - PAUL KALKBRENNER: BERLIN CALLING

  • - minek -
  • 2009. április 2.

Zene

A Kelet-Berlinben felnőtt Kalkbrenner pályafutása tulajdonképpen szokványosnak mondható az egyívású kollégák között: előbb zeneiskolába jár, ahol trombitálni tanul (meg némi szolfézst, nyilván), azután a kilencvenes évek elején beszippantja őt is az elektronikus tánczene. Az évtized közepén már számos klubban rezidens lemezlovas - miközben nagy tévécsatornáknál dolgozik mint szerkesztő, illetve producer.
A Kelet-Berlinben felnõtt Kalkbrenner pályafutása tulajdonképpen szokványosnak mondható az egyívású kollégák között: elõbb zeneiskolába jár, ahol trombitálni tanul (meg némi szolfézst, nyilván), azután a kilencvenes évek elején beszippantja õt is az elektronikus tánczene. Az évtized közepén már számos klubban rezidens lemezlovas - miközben nagy tévécsatornáknál dolgozik mint szerkesztõ, illetve producer. Már vagy tíz éve azonban csak a zenének él: ekkortól jelennek meg saját zenéi fõként a berlini BPitch Recordsnál, s azóta járja fáradhatatlanul a világot (most pénteken éppen a Merlinben játszik). Azok közé tartozik, akik sikerrel szintetizálják a jelen és a közelmúlt elektronikus tánczenei örökségét (már ami a 4/4-ben íródott house- és technovilágot illeti), ami az esetek jó részében helyi hagyományt is jelent - a német techno régóta világmárka, konvertibilis kulturális valuta, amit mindenhol remek árfolyamon váltanak. A deep house és minimal techno alapzatokat érdekesen színesíti, ahogy Kalkbrenner átértelmezve, de megértõ jelleggel asszimilálja a trance motívumkincsét, az érdekes szintiszõnyegeket és az aljasul megkapó melódiákat: néha már majdnem "szokványos", könnyen dekódolható dallamok járják át az alapvetõen azért szikár ritmikai konstrukciót. Melankolikus darabok (mint az Aaron vagy az Azure) nyomán zaklatottabb, ámde pumpálósabb részek következnek, hogy megint visszatérjenek a melódiák. A nagyvárosi létezés minden (sokszor már közhelyesen emlegetett) ambivalenciája benne van ebben a zeneanyagban, ami a célnak (filmzenérõl van szó) remekül megfelel.

BPitch Control, 2009

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.