Ezeket a dolgokat csak azért muszáj tudatosítani rögtön az elején, hogy a World Painted Bloodot nyitó címadó dal hallatán úgy felejtsük el õket, mintha villámcsapásszerûen támadt volna ránk az Alzheimer-kór. Mert annak ellenére, hogy ez a lemez teljesen tipikus Slayer, vagyis gorombán menetelõ, illetve még épp decensre gyorsított tika-tika tempóban száguldó thrash-dalokat hallunk Tom Araya utánozhatatlan, kicsit recitálva magas fekvésben elkántált vagy csak úgy elüvöltözött soraival és Kerry King védjegyszerû szólóival, amelyekben a pár milliszekundumos delay-effektet bekapcsolva megfog egy üveghangot, aztán pontosan úgy húzza meg, illetve nyomja le a tremolókart, hogy pont egy negyed hanggal essen ki az aktuális hangnembõl, épp úgy, mint huszoniksz évvel ezelõtt - szóval mindezek ellenére az utolsó akkord lecsengése után az ember azt hiszi, hogy túlélt egy újabb háborút, a világ pedig vérben úszik. És valljuk be õszintén: nem sok ötven felé ballagó metálzenész van, aki hitelesen hozza rá az emberre az ilyesfajta szívbajt.
American/Sony, 2009
*****
