lemez - The Mekons: Ancient And Modern

  • Nagy V. Gergõ
  • 2011. október 20.

Zene

Az már nagyjából biztosra vehető, hogy a leedsi Mekons soha nem fog még egy olyan dalt írni, mint a 78-as keltezésű, a sosem volt barátnőt dühödten vádló, minden ízében perfekt Where Were You - ám ezt alighanem már nem is várja el tőle senki. A Gang of Fourral egy színtérről származó banda hamisítatlanul primkó és vadul balos punkkal indult a műfaj nulladik órájában, hogy aztán némely tüntetően amatőr és lo-fista kísérlet után afféle kocsmacountry-zenekarként találja föl magát az alt-country egyik ősforrásaként is tisztelt Fear & Whiskey című 85-ös albumon.
Az már nagyjából biztosra vehetõ, hogy a leedsi Mekons soha nem fog még egy olyan dalt írni, mint a 78-as keltezésû, a sosem volt barátnõt dühödten vádló, minden ízében perfekt Where Were You - ám ezt alighanem már nem is várja el tõle senki. A Gang of Fourral egy színtérrõl származó banda hamisítatlanul primkó és vadul balos punkkal indult a mûfaj nulladik órájában, hogy aztán némely tüntetõen amatõr és lo-fista kísérlet után afféle kocsmacountry-zenekarként találja föl magát az alt-country egyik õsforrásaként is tisztelt Fear & Whiskey címû 85-ös albumon. Ez a szétesett, düledezõ, örökké spontán érzetû country-punk az utóbbi három évtizedben számos hatást képes volt magába olvasztani anélkül, hogy elveszítette volna originális jellegét - ami egyként fakad Jon Langford és Tom Greenhalgh énekes-gitárosok örömittasan kiabáló vagy éppen baljósan morgó énekébõl, a nagy kedvvel nyüstölt akusztikus hangszerek otthonos hangzásából és a váltig közvetlen attitûdbõl. No meg abból, hogy a produkció minden kaotikussága ellenére is képes volt emlékezetesre formált dalokat szállítani.

Akad ilyen a legújabb korongon, az Ancient And Modernen is, ami a négy évvel korábbi Natural világvégi folkjának hangulatát idézi - noha talán annál szemernyivel mosolytelibb, egyúttal kevésbé egységes tónusú darab. Hol roskatag country-alapok felett hallik Greenhalgh kótyagos óbégatása, hol az ízes vonósokkal kísért Sally Timms dünnyög egy lounge-os zongorára, megint máshol egy vadabb riffre John Langford huhog - jócskán sokszínû tehát ez a mívesen megmunkált korong, amely egy pillanatra sem látszik ötletszegénynek vagy öregesen enerváltnak, a méltóságteljesen hömpölygõ Ugly Bethesda vagy az ünnepélyes záróballada, az Arthur's Angel esetében pedig egyenesen ihletettnek és bódítónak mutatkozik.

Bloodshot, 2011

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.