lemez - The Mekons: Ancient And Modern

  • Nagy V. Gergõ
  • 2011. október 20.

Zene

Az már nagyjából biztosra vehető, hogy a leedsi Mekons soha nem fog még egy olyan dalt írni, mint a 78-as keltezésű, a sosem volt barátnőt dühödten vádló, minden ízében perfekt Where Were You - ám ezt alighanem már nem is várja el tőle senki. A Gang of Fourral egy színtérről származó banda hamisítatlanul primkó és vadul balos punkkal indult a műfaj nulladik órájában, hogy aztán némely tüntetően amatőr és lo-fista kísérlet után afféle kocsmacountry-zenekarként találja föl magát az alt-country egyik ősforrásaként is tisztelt Fear & Whiskey című 85-ös albumon.
Az már nagyjából biztosra vehetõ, hogy a leedsi Mekons soha nem fog még egy olyan dalt írni, mint a 78-as keltezésû, a sosem volt barátnõt dühödten vádló, minden ízében perfekt Where Were You - ám ezt alighanem már nem is várja el tõle senki. A Gang of Fourral egy színtérrõl származó banda hamisítatlanul primkó és vadul balos punkkal indult a mûfaj nulladik órájában, hogy aztán némely tüntetõen amatõr és lo-fista kísérlet után afféle kocsmacountry-zenekarként találja föl magát az alt-country egyik õsforrásaként is tisztelt Fear & Whiskey címû 85-ös albumon. Ez a szétesett, düledezõ, örökké spontán érzetû country-punk az utóbbi három évtizedben számos hatást képes volt magába olvasztani anélkül, hogy elveszítette volna originális jellegét - ami egyként fakad Jon Langford és Tom Greenhalgh énekes-gitárosok örömittasan kiabáló vagy éppen baljósan morgó énekébõl, a nagy kedvvel nyüstölt akusztikus hangszerek otthonos hangzásából és a váltig közvetlen attitûdbõl. No meg abból, hogy a produkció minden kaotikussága ellenére is képes volt emlékezetesre formált dalokat szállítani.

Akad ilyen a legújabb korongon, az Ancient And Modernen is, ami a négy évvel korábbi Natural világvégi folkjának hangulatát idézi - noha talán annál szemernyivel mosolytelibb, egyúttal kevésbé egységes tónusú darab. Hol roskatag country-alapok felett hallik Greenhalgh kótyagos óbégatása, hol az ízes vonósokkal kísért Sally Timms dünnyög egy lounge-os zongorára, megint máshol egy vadabb riffre John Langford huhog - jócskán sokszínû tehát ez a mívesen megmunkált korong, amely egy pillanatra sem látszik ötletszegénynek vagy öregesen enerváltnak, a méltóságteljesen hömpölygõ Ugly Bethesda vagy az ünnepélyes záróballada, az Arthur's Angel esetében pedig egyenesen ihletettnek és bódítónak mutatkozik.

Bloodshot, 2011

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.