lemez - The Mekons: Ancient And Modern

  • Nagy V. Gergõ
  • 2011. október 20.

Zene

Az már nagyjából biztosra vehető, hogy a leedsi Mekons soha nem fog még egy olyan dalt írni, mint a 78-as keltezésű, a sosem volt barátnőt dühödten vádló, minden ízében perfekt Where Were You - ám ezt alighanem már nem is várja el tőle senki. A Gang of Fourral egy színtérről származó banda hamisítatlanul primkó és vadul balos punkkal indult a műfaj nulladik órájában, hogy aztán némely tüntetően amatőr és lo-fista kísérlet után afféle kocsmacountry-zenekarként találja föl magát az alt-country egyik ősforrásaként is tisztelt Fear & Whiskey című 85-ös albumon.
Az már nagyjából biztosra vehetõ, hogy a leedsi Mekons soha nem fog még egy olyan dalt írni, mint a 78-as keltezésû, a sosem volt barátnõt dühödten vádló, minden ízében perfekt Where Were You - ám ezt alighanem már nem is várja el tõle senki. A Gang of Fourral egy színtérrõl származó banda hamisítatlanul primkó és vadul balos punkkal indult a mûfaj nulladik órájában, hogy aztán némely tüntetõen amatõr és lo-fista kísérlet után afféle kocsmacountry-zenekarként találja föl magát az alt-country egyik õsforrásaként is tisztelt Fear & Whiskey címû 85-ös albumon. Ez a szétesett, düledezõ, örökké spontán érzetû country-punk az utóbbi három évtizedben számos hatást képes volt magába olvasztani anélkül, hogy elveszítette volna originális jellegét - ami egyként fakad Jon Langford és Tom Greenhalgh énekes-gitárosok örömittasan kiabáló vagy éppen baljósan morgó énekébõl, a nagy kedvvel nyüstölt akusztikus hangszerek otthonos hangzásából és a váltig közvetlen attitûdbõl. No meg abból, hogy a produkció minden kaotikussága ellenére is képes volt emlékezetesre formált dalokat szállítani.

Akad ilyen a legújabb korongon, az Ancient And Modernen is, ami a négy évvel korábbi Natural világvégi folkjának hangulatát idézi - noha talán annál szemernyivel mosolytelibb, egyúttal kevésbé egységes tónusú darab. Hol roskatag country-alapok felett hallik Greenhalgh kótyagos óbégatása, hol az ízes vonósokkal kísért Sally Timms dünnyög egy lounge-os zongorára, megint máshol egy vadabb riffre John Langford huhog - jócskán sokszínû tehát ez a mívesen megmunkált korong, amely egy pillanatra sem látszik ötletszegénynek vagy öregesen enerváltnak, a méltóságteljesen hömpölygõ Ugly Bethesda vagy az ünnepélyes záróballada, az Arthur's Angel esetében pedig egyenesen ihletettnek és bódítónak mutatkozik.

Bloodshot, 2011

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.