lemez - The Mekons: Ancient And Modern

  • Nagy V. Gergõ
  • 2011. október 20.

Zene

Az már nagyjából biztosra vehető, hogy a leedsi Mekons soha nem fog még egy olyan dalt írni, mint a 78-as keltezésű, a sosem volt barátnőt dühödten vádló, minden ízében perfekt Where Were You - ám ezt alighanem már nem is várja el tőle senki. A Gang of Fourral egy színtérről származó banda hamisítatlanul primkó és vadul balos punkkal indult a műfaj nulladik órájában, hogy aztán némely tüntetően amatőr és lo-fista kísérlet után afféle kocsmacountry-zenekarként találja föl magát az alt-country egyik ősforrásaként is tisztelt Fear & Whiskey című 85-ös albumon.
Az már nagyjából biztosra vehetõ, hogy a leedsi Mekons soha nem fog még egy olyan dalt írni, mint a 78-as keltezésû, a sosem volt barátnõt dühödten vádló, minden ízében perfekt Where Were You - ám ezt alighanem már nem is várja el tõle senki. A Gang of Fourral egy színtérrõl származó banda hamisítatlanul primkó és vadul balos punkkal indult a mûfaj nulladik órájában, hogy aztán némely tüntetõen amatõr és lo-fista kísérlet után afféle kocsmacountry-zenekarként találja föl magát az alt-country egyik õsforrásaként is tisztelt Fear & Whiskey címû 85-ös albumon. Ez a szétesett, düledezõ, örökké spontán érzetû country-punk az utóbbi három évtizedben számos hatást képes volt magába olvasztani anélkül, hogy elveszítette volna originális jellegét - ami egyként fakad Jon Langford és Tom Greenhalgh énekes-gitárosok örömittasan kiabáló vagy éppen baljósan morgó énekébõl, a nagy kedvvel nyüstölt akusztikus hangszerek otthonos hangzásából és a váltig közvetlen attitûdbõl. No meg abból, hogy a produkció minden kaotikussága ellenére is képes volt emlékezetesre formált dalokat szállítani.

Akad ilyen a legújabb korongon, az Ancient And Modernen is, ami a négy évvel korábbi Natural világvégi folkjának hangulatát idézi - noha talán annál szemernyivel mosolytelibb, egyúttal kevésbé egységes tónusú darab. Hol roskatag country-alapok felett hallik Greenhalgh kótyagos óbégatása, hol az ízes vonósokkal kísért Sally Timms dünnyög egy lounge-os zongorára, megint máshol egy vadabb riffre John Langford huhog - jócskán sokszínû tehát ez a mívesen megmunkált korong, amely egy pillanatra sem látszik ötletszegénynek vagy öregesen enerváltnak, a méltóságteljesen hömpölygõ Ugly Bethesda vagy az ünnepélyes záróballada, az Arthur's Angel esetében pedig egyenesen ihletettnek és bódítónak mutatkozik.

Bloodshot, 2011

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.