lemez - The Trousers: Planetary Process

  • H. M.
  • 2008. szeptember 11.

Zene

Nincs azzal semmi baj, ha egy hazai zenekar tudatosan, programszerűen építi fel a karrierjét. A Trousers esetében a feladat nyilvánvaló: hasznosítsuk újra a hatvanas-hetvenes évek dögös garázsrockzenéit, a Rolling Stonest, a Stoogest és a többieket.

Nincs azzal semmi baj, ha egy hazai zenekar tudatosan, programszerûen építi fel a karrierjét. A Trousers esetében a feladat nyilvánvaló: hasznosítsuk újra a hatvanas-hetvenes évek dögös garázsrockzenéit, a Rolling Stonest, a Stoogest és a többieket. Respektálható hozzáállás, hiszen miért ne lehetne nekünk is egy egyszerûen behatárolható, feszes pincerockzenekarunk?

A 2004-ben alakult, Kõváry Zoltán énekes-gitáros-dalszerzõ vezette társaság precízen és szinte hiba nélkül (mondhatni szolgaian) importálja zenéjébe az õket ért hatásokat, csak éppen azt a fordulatot nem tudjuk használni az elmúlt négy év tagcseréi után idén megjelent bemutatkozó nagylemez kapcsán, hogy "saját képére formálja". Bár a cél megvan (lendületes, gitárközpontú, stoogesos zene és direkt koszos, dohos, demószerû hangzás), az elhatározás nem vagy csak részben valósul meg.

Az album színvonala erõsen hullámzik, van néhány ütõs, jól eltalált szám (Blood For You, Doctor Keep Your Hands Off Me, If I Was Your Ocean), de összességében hiányoznak az igazán emlékezetes dalok. A koszos hangzás közelebb hozza a hallgatóhoz a zenekart, csakhogy ez sem egységes: a dalok aránytalanok egymáshoz képest (hol mocskos rock, hol steril powerpop a megszólalás), és szinte minden szám után állítgatni kell a hangerõt. A szándék jó, az ötletek megvannak, a megvalósítás sem igénytelen, csak valahogy az egység és az a bizonyos saját hang hiányzik. Olyan, mintha ez a már korántsem szárnypróbálgató zenekar még mindig az útkeresõ fázisában lenne.

MamaZone Records, 2008

***

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."