lemez - The Trousers: Planetary Process

  • H. M.
  • 2008. szeptember 11.

Zene

Nincs azzal semmi baj, ha egy hazai zenekar tudatosan, programszerűen építi fel a karrierjét. A Trousers esetében a feladat nyilvánvaló: hasznosítsuk újra a hatvanas-hetvenes évek dögös garázsrockzenéit, a Rolling Stonest, a Stoogest és a többieket.

Nincs azzal semmi baj, ha egy hazai zenekar tudatosan, programszerûen építi fel a karrierjét. A Trousers esetében a feladat nyilvánvaló: hasznosítsuk újra a hatvanas-hetvenes évek dögös garázsrockzenéit, a Rolling Stonest, a Stoogest és a többieket. Respektálható hozzáállás, hiszen miért ne lehetne nekünk is egy egyszerûen behatárolható, feszes pincerockzenekarunk?

A 2004-ben alakult, Kõváry Zoltán énekes-gitáros-dalszerzõ vezette társaság precízen és szinte hiba nélkül (mondhatni szolgaian) importálja zenéjébe az õket ért hatásokat, csak éppen azt a fordulatot nem tudjuk használni az elmúlt négy év tagcseréi után idén megjelent bemutatkozó nagylemez kapcsán, hogy "saját képére formálja". Bár a cél megvan (lendületes, gitárközpontú, stoogesos zene és direkt koszos, dohos, demószerû hangzás), az elhatározás nem vagy csak részben valósul meg.

Az album színvonala erõsen hullámzik, van néhány ütõs, jól eltalált szám (Blood For You, Doctor Keep Your Hands Off Me, If I Was Your Ocean), de összességében hiányoznak az igazán emlékezetes dalok. A koszos hangzás közelebb hozza a hallgatóhoz a zenekart, csakhogy ez sem egységes: a dalok aránytalanok egymáshoz képest (hol mocskos rock, hol steril powerpop a megszólalás), és szinte minden szám után állítgatni kell a hangerõt. A szándék jó, az ötletek megvannak, a megvalósítás sem igénytelen, csak valahogy az egység és az a bizonyos saját hang hiányzik. Olyan, mintha ez a már korántsem szárnypróbálgató zenekar még mindig az útkeresõ fázisában lenne.

MamaZone Records, 2008

***

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.