lemez - The Trousers: Planetary Process

  • H. M.
  • 2008. szeptember 11.

Zene

Nincs azzal semmi baj, ha egy hazai zenekar tudatosan, programszerűen építi fel a karrierjét. A Trousers esetében a feladat nyilvánvaló: hasznosítsuk újra a hatvanas-hetvenes évek dögös garázsrockzenéit, a Rolling Stonest, a Stoogest és a többieket.

Nincs azzal semmi baj, ha egy hazai zenekar tudatosan, programszerûen építi fel a karrierjét. A Trousers esetében a feladat nyilvánvaló: hasznosítsuk újra a hatvanas-hetvenes évek dögös garázsrockzenéit, a Rolling Stonest, a Stoogest és a többieket. Respektálható hozzáállás, hiszen miért ne lehetne nekünk is egy egyszerûen behatárolható, feszes pincerockzenekarunk?

A 2004-ben alakult, Kõváry Zoltán énekes-gitáros-dalszerzõ vezette társaság precízen és szinte hiba nélkül (mondhatni szolgaian) importálja zenéjébe az õket ért hatásokat, csak éppen azt a fordulatot nem tudjuk használni az elmúlt négy év tagcseréi után idén megjelent bemutatkozó nagylemez kapcsán, hogy "saját képére formálja". Bár a cél megvan (lendületes, gitárközpontú, stoogesos zene és direkt koszos, dohos, demószerû hangzás), az elhatározás nem vagy csak részben valósul meg.

Az album színvonala erõsen hullámzik, van néhány ütõs, jól eltalált szám (Blood For You, Doctor Keep Your Hands Off Me, If I Was Your Ocean), de összességében hiányoznak az igazán emlékezetes dalok. A koszos hangzás közelebb hozza a hallgatóhoz a zenekart, csakhogy ez sem egységes: a dalok aránytalanok egymáshoz képest (hol mocskos rock, hol steril powerpop a megszólalás), és szinte minden szám után állítgatni kell a hangerõt. A szándék jó, az ötletek megvannak, a megvalósítás sem igénytelen, csak valahogy az egység és az a bizonyos saját hang hiányzik. Olyan, mintha ez a már korántsem szárnypróbálgató zenekar még mindig az útkeresõ fázisában lenne.

MamaZone Records, 2008

***

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.