Az idén áprilisban megjelent új lemezen az atmoszféra-mutató ismét a pirosban lengedezik, és több olyan szerzemény is van, amely azonnal magával ragad (az egyszerûségével lenyûgözõ címadó dal, a vérbeli sláger Sit Down By The Fire vagy a new wave-es The Letter, amely olyan, mint egy fajsúlyosabb Editors-dal). Rufus Wainwright zenei tónusa is visszaköszön a zongorás-vonós hangszerelésû The House She Lived In címû dalban, és szerepel a lemezen egy nyolcperces remekmû, a Larkspur, amely a Bad Seeds és a Birthday Party legjobb korszakát idézi meg sötét, baljós gitárloopjával. Az elõzõ lemezre alkalmazott jelzõk voltaképp tehát most is helytállnak, azzal a különbséggel, hogy ezúttal néhány pillanatra némiképp el-elapad az elsõ két lemezen egyenletesen intenzív kreativitás, így akad néhány kevésbé masszív szerzemény is (mint például az It Hits Deep). De az egész ismeretében ez még bocsánatos bûn - akit egyszer az istenek megérintettek, azt, úgy tûnik, örökre meghagyják a zsenialitás jótékony burkában.
Rough Trade, 2009
**** és fél
