Jesse Eisenberg 2002 óta igyekszik elveszteni filmbéli szüzességét, amibõl olyan fesztiváldíjas kamaszdarabok születtek, mint a Roger Dodger és A tintahal és a bálna. Az Adventureland nagyjából ki is meríti az e mûfajjal szemben támasztott követelményeket, sõt a retróhullámra is ráül; '87-es slágerekkel játszik. Greg Mottola rendezõ mögött azonban van már annyi érdem (a Superbad anyagilag sem lebecsülendõ sikere), hogy ne kelljen minden félrecsúszott óvszernél ott lennie. Egyszer régen õ is szolgált abban a vidámparkban, ahol filmbéli hõsei küzdenek azért, hogy senki se vihesse haza a hiánycikknek számító plüsspandát. Ebben a vidámparkban persze a vékonydongájúakat menetrendszerûen lealázzák nagyobb testû kortársaik, az igazoltan hülyék rövidnadrágban járnak vagy tömött bajszot hordanak, a szülõk idült idiotizmusa pedig egy éhes zombihordát is könynyûszerrel elriasztana, a kötelezõ poénok (betépett, gatyaletolós, vidámparki - és ezek kombinációi) között azonban Mottola nem mindig a legrövidebb utat választja. Az efféle kilengésekhez viszont már nem elég a Saturday Night Live-ból hozott poénbiztonság és a pusztán komikusi véna, ide színészek kellenek: ha Eisenberg el is vesztette már jó néhányszor a szüzességét, és Kristen Stewart sem ma festette ki magát elõször balhés elsõbálozónak, becsületükre legyen mondva, hogy erre az etapra is maradt még érzékenység az egyébként biztonsági közeledésben. Meglehet, kicsi lépés ez a filmtörténetben, de a szüzesség elvesztését taglaló komédiák közt igen szép teljesítmény.
Forgalmazza a Fórum Hungary
****
