Lemez - Világos beszéd - Les Triaboliques: Rivermudtwilight

  • - kyt -
  • 2009. november 19.

Zene

Hogy miért franciásan nevezték el magukat, miközben mindhárman az amerikai zene gigantikus kavalkádjában vélik fölfedezni a zenei gyökereiket, miközben ők maguk britek, azt nyilván tőlük kellene megkérdezni. A névadó szójátékból a hármas szám - az ő hármasuk - valamiféle ördögi bűvölete sejlik föl, amit legfeljebb élettapasztalatoktól edzett arcvonásaik igazolhatnának, viszont amit hallunk tőlük, ahhoz egészen másféle szavakkal kellene közeledni. Nyers és lágy, halk és kesernyés, áttetsző és cizelláltan kifinomult - efféle fogalompárosokat bagzat össze az ember emelkedett zavarában.

Hogy miért franciásan nevezték el magukat, miközben mindhárman az amerikai zene gigantikus kavalkádjában vélik fölfedezni a zenei gyökereiket, miközben ők maguk britek, azt nyilván tőlük kellene megkérdezni. A névadó szójátékból a hármas szám - az ő hármasuk - valamiféle ördögi bűvölete sejlik föl, amit legfeljebb élettapasztalatoktól edzett arcvonásaik igazolhatnának, viszont amit hallunk tőlük, ahhoz egészen másféle szavakkal kellene közeledni. Nyers és lágy, halk és kesernyés, áttetsző és cizelláltan kifinomult - efféle fogalompárosokat bagzat össze az ember emelkedett zavarában.

Amit hallunk, az a totális, három életúton keresztül edződött és ülepedett totális világzene - folyómélyi nemes iszap az alkonyati félhomályban úszó cím szellemében. Nem kísérletezgetés a hagyományokkal, inkább életút, egymásra rakódott élményekkel, emlékfoszlányokkal, magánnyal, csenddel, találkozásokkal. Mindhárom zenész a punk-new wave világából indult, lelki és fizikai utazások vitték el őket idegen kultúrák felé, ahová derekasan bedolgozták-beélték magukat, és az utóbbi években a világzenei színtér számos híressége mögött állnak ott rendíthetetlen lelkesedéssel zenei rendezőként, kiadóként, közreműködőként. Zenéjük gerince vállalt hagyományaikkal egybecsengve és elsőre kissé avíttasnak tűnő, lustán öreges klasszicizálással valahol a Mississippi, a francia gyökerű louisianai cajun kultúra ábrándos világában sejthető. Könnyű mozdulatok, felerősítve a hangzás nyers árnyalataival. De ez nem kényelmesség, hanem mélyen beléjük épült szenvedély. Nem szomorodunk bele a bluesba, mert rögtön lendületes építkezés indul meg: a legnagyobb természetességgel foglalja el a helyét a zenei alapok egyenrangú felelőseként a Lu Edmonds és Ben Mandelson által használt tucatnyi balkáni, ázsiai, észak-afrikai pengetős hangszer a török szaztól és csümbüstől a buzukin át a mandolinig - miközben mindezt lelkesítő, közben meg épp annyira biztonságos magasságokba lendíti Justin Adams nagyszerű, tisztán zengő gitárjátéka.

Aligha csak világzene-szervezői tevékenységük hasonlósága után hasonlítják Adamset Ry Cooderhez, eredeti zenei világuk is rokon, viszont nekem ugyanitt és ugyanebben a hangulati körben J. J. Cale is eszembe jut, nála is ugyanez a borongós, el-ellágyuló "úgy van az élet, ahogy van" érzés adja meg az alaphangot.

Hallunk különös orosz-karibi egyveleget Gulaguajira címmel - úgy tűnik, valamennyi közül ez a legnépszerűbb darab a szeptember végén megjelent lemezen. Némileg elterelő hangulatú előjáték után felhangzik a Nina Simone után Eric Burdon által sikerre vitt Don't Let Me Be Misunderstood - nagyszerű hangszerelésben, kár, hogy nem eléggé átütő énekhangon, érzelmileg pedig mintha szándékosan takarékra húzva. 11, alapvetően csendes, befelé forduló darab, kellő helyet hagyva a hangszerek megszólaltatása közben felvillantható árnyalatoknak, dinamikának. Világos, tiszta, tisztességes zenei beszéd.

World Village, 2009. Az együttes november 24-én, 19.30-kor a Művészetek Palotájában lép fel. Előzenekar: Ektar

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.