Zene

A tenorszaxofonnal trancsírozó norvég zenész a konzervatórium alatt metálzenekarokban játszott, a dzsessz tanszak elvégzése óta megszámlálhatatlan mennyiségű dzsesszzenekarban, big bandben, indie rock bandában vagy épp popzenekarban fúj. Épp most adott ki egy lemezt a Jü nevű magyar formációval – ennek apropóján kérdeztük.

A világhírű angol tenorénekes a 18. századi boszorkányságról írta doktori disszertációját. A történészi attitűd feltűnik a beszélgetésünkben is, amit betegsége miatt húsz percre kellett korlátozni. Decemberi zeneakadémiai koncertjét azonban nem ő, hanem a közönség köhögte végig.

„Abban az időben történt, hogy a dicsőséggel teljes Arthus király hadnépével hazatért Avalun csodaszigetéről és fogolyként követte őt Merlin, a százesztendős varázsló, aki az almafák ama szigetének fejedelme volt.

Végigpillantva a grúz származású hegedűművésznő Bach-lemezének műsorán, először idegenkedést éreztem: a műsor túlságosan heterogén, csapong a műfajok között. Hiába, ahhoz szoktunk, hogy ebben is rend legyen: egy lemezen vagy versenyművek szerepelnek, vagy szonáták, vagy szimfóniák – és így tovább. De itt?

A holland születésű, de jó ideje Berlinben élő Steffi a neves ­house-klubban, a Panorama Barban betöltött rezidensi állásával híresült el a 2000-es évek végén: előremu­tató számszelekciója és jó ízléssel összerakott dj-szettjei magasra helyezték őt a képzeletbeli toplistákon.

Hogyhogy nem telik meg a kicsiny nagyterem? Kilencszáz fős a hely, de a kórust ki se nyitják, az oldalerkélyek fele üres, a földszinten lyukak. Még mindig nem terjedt el, hogy a kamarazene a legjobb? Közös játék, bármelyik szólam lehet főszereplő, és akkor is nagy buli, amikor egyenrangúak. Ilyen egy dekadens város? Azt várná az ember, hogy a csilláron is lógnak.

A 30Y új lemezét senki sem várta – legalábbis ebben a formában nem: ez a lemez ugyanis az év közben megjelent három EP-ből áll össze, így két-három dalát (Ahogy elképzeltem, Szívemhez szorítom, Énte) szinte már meg is unhattuk.

A tribute-albumok sorsa gyakran szomorú: rendre a közönség fikázása kíséri őket, megállapítva, hogy a feldolgozott előadó holtában is jobb utódainál, azután elvesznek az idő tengerében, s hamarosan senki sem emlékszik rájuk. A Ralph Sall produceri irányításával felvett The Art Of McCartney című monumentális gyűjtemény sorsa alighanem más lesz, leginkább annak köszönhetően, hogy az amúgy is szupersztár közreműködőknek volt idejük és türelmük molyolni az anyagon.

Ebben az évben minden jobb csapból a nyugat-szaharai Aziza Brahim Soutak című albuma folyt, így eshetett meg, hogy – negy­ven­öt európai, világzenei rádiós dj egybehangzó szavazata alapján – a World Music Charts Europe 2014 első helyén zárta az évet. És ez még csak a szolidabbik hír! A lényeg csak most jön: Aziza Brahim december 23-án koncertet ad a Művészetek Palotájában.

Aligha akad olyan, aki soha nem látta még az óriásplakátokról mosolygó Mága Zoltánt. Önéletrajza cikornyás, öntömjénező mondatai mögé néztünk.

Elmerültünk a délután beálló stockholmi éjszakában, és megtaláltuk a titkos helyet, ahol magukból kivetkőzve, dalolva mulatoznak a skandináv anyák.

Vidnyánszky Attila is adott feladatot az énekesnőnek

A dadaizmus otthonra lelt és nyolcórás állást kapott Magyarországon, a generált cirkusz pedig végleg kettészakíthat egy népet. A Tudósok frontemberével szándékos félreértésről, a felháborodás kultúrájáról és nemzeti kreténekről beszélgettünk.