A „Játék”, vagyis a zenei humor jegyében állította össze „Gyermekek vagyunk” elnevezésű koncertsorozatának második estéjét az Óbudai Danubia Zenekar. A humorérzék közösségére eleve kockázatos dolog egy művészi vállalkozás sikerét alapozni, pláne akkor, ha csupa huszadik századi szerzemény sorjázik a programon, ám a Vajda Gergely vezényelte hangverseny mégis kirobbanó sikert aratott. Ehhez bizony a remek karmester, az izgalmas tehetségű szólisták meg az egyre jobb formát mutató zenekar mellett a fogékony közönség is elkélt, s voltaképp az is az együttest dicséri, hogy bérletesei nyitott és tehetséges közösséget alkotnak estéről estére.
Stravinsky háromleosztásos Kártyajátéka még csak a kedélyes ráhangolódást szolgálta, de aztán Ligeti György bravúros „koncertáriája”, a Mysteries of the Macabre már frenetikus mulatsággá vált: hála a bőrszerkós Ávónő, Szakács Ildikó koloratúrázó készségének, Vajdáék közbekotyogásban és papírzizegtetésben is élményszerű összjátékának, az énekesnőt a pódiumról levonszoló őröknek, s persze Ligeti zseniális szemtelenségének. „Codename: Lochness Monster” – ilyen és ehhez hasonló posztmodern grimaszokkal nevettetett a Ligeti-ária, hogy aztán a második részben már a zenei paródia százéves klasszikusa következzen: a Variációk egy gyermekdalra Dohnányitól. Itt az est másik szólistája, Palojtay János bizonyíthatta póztalan könnyedségét, játékának példás ritmikai fegyelmét, no és stílusismeretét, mellyel a Hull a pelyhes dallamát végigvezette a teljes klasszikán és romantikán. Míg a németes humorú Dohnányi-mű elementárisnak bizonyult, addig a befejező szám, az egyszerre franciás és latinos Milhaud-slágerdarab, az Ökör a háztetőn egy vonással hosszabb viccnek tűnt az optimálisnál. Ám a könnyeden túlírt szvitet a karmesteri dobogón szinte eltáncoló Vajda Gergely remek lábmunkája így is ámulatba ejtett.
Zeneakadémia, október 20.
