A Floating Points-féle Eglo kiadónál működő Fatima mindjárt kedves, intenzív színpadi jelenség remek énekhanggal, s hozzá a tavalyi, figyelemre méltó albumáról átemelt dzsesszes, soulos, r&b-s, néha afrobeates programmal, amit egy remek zenésztrió kísér maximum annyi elektronikával, amennyit az elektromos hangszerek megkívánnak. A dzsesszklubos környezetből aztán Omar Souleyman zökkent ki minket, aki meseszerűen teleportált a szíriai lakodalmak némileg belterjes világából az izgalmasabb zenékkel foglalkozó kiadók portfóliójába és a nagyobb fesztiválok színpadaira. Nos, az egzotikusabb hangzások rajongóinak nem lehet oka panaszra: a hűséges szintise társaságában, tradicionális viseletben, emblematikus napszemüvegében fellépő művész megbízhatóan hozza utóbbi két nagykiadós albuma slágergyanús szerzeményeit, melyeket a néha megszólított publikum is lelkesen vele énekel. Mindezt döngölő, az albumokon hallott, jeles producerek által odakentnél egyszerűbb ritmikai kísérettel, a levantei turbófolk műfaja által megkívánt, keleties hangszínekben fürdő szintifutamokkal. Az is igaz viszont, hogy Omar nem viszi túlzásba a produkciót – 39 percébe egy rövidebb menyasszonytánc is nehezen férne bele.
A tán legjobban várt fellépő, Andy Butler Hercules And Love Affair-projektje az utóbbi tíz év egyik legnagyobb dobása, mely stúdióprodukcióként és élőben is remekül működik. A diszkó- és funkihletésű, dögös house-ritmusok és a melegkabarék világának szerencsés ötvözése telitalálatnak bizonyult, s bár Butler albumról albumra és turnéról turnéra váltogatja zenésztársait és egzotikus vokalistáit, választásaiban nincs hiba. Ezúttal a tavalyi, remekül sikerült The Feast of the Broken Heart albumról megismert belga énekes (Gustaph) és a párizsi transzi vokalista, Mary Rouge áll a színpadon, akik a kellően kihívó mozgással és persze hanggal is eladják a műsort, pedig itt azután egy percre sincs megállás. Hogy mást ne mondjunk, az első óra folyamatos, megszakítatlan live act, amit Butler és izgalmas elektronikus kütyükön bűvészkedő famulusa prezentál; az egymásba kevert, melankolikusan vérforraló slágereket a két vokalista bontja ki. A produkció első felében főleg a legutóbbi albumról énekelnek, de előkerülnek olyan klasszikusok is, mint a You Belong vagy a My House. A legnagyobb feladat rendre az, hogyan birkóznak meg az egykor Antony Hegarty által felénekelt szuperslágerrel, a Blinddal, de a sikeres transzponálás és átszabás után ezt is frenetikus sikerrel abszolválják. A publikum által lelkesen végigtáncolt, tisztes terjedelmű programot South Street Player (Who?) Keeps Changing Your Mind című klasszikus vokál-house szerzeményével zárják – nagy piros pont nekik az egészért!
A38 hajó, október 16.
