mi a kotta?

Még a Jóistennel is

  • mi a kotta
  • 2015. november 29.

Zene

„Ha már nem lehetek Rameau, akkor legszívesebben Mondonville lennék.” Ezzel a becses elismerő mondattal méltatta Rameau ifjabb pályatársát, Jean-Joseph Cassanéa de Mondonville-t (képünk mutatja) egy korabeli zeneszerző-csemete, bizonyos Daquin. Az arisztokrata származású Mondonville, aki pályafutása javát Madame Pompadour pártfogoltjaként futotta be XV. Lajos udvarában, remek hegedűs volt és sikeres operákat is komponált, ám ma elsősorban csodálatos motettái révén ismerik – már akik ismerik. A magyar közönségnek például még nem­igen volt módja rá, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljön Mondonville munkásságával, s igazán nem meglepő, hogy most éppen Vashegyi Györgynek köszönhetjük a felfedeztető érdemű koncertet, melyen a szerző négy nagy motettája magyarországi bemutató gyanánt hangzik majd fel: a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar, valamint válogatott külhoni énekes szólisták előadásában (Nemzeti Hangversenyterem, november 3., fél nyolc).

De profundis – ez lesz a fenti koncert címe, s az elkövetkező napok más hangversenyein is főszerephez jut majd a szakrális zene, s azon belül is a rekviem műfaja, ahogy ez az évnek ebben a szakában mindig is lenni szokott. Mindenekelőtt Giuseppe Verdi idevágó remekműve vár reánk, jóllehet, a mester, aki Rossini halálára egy részletet már évekkel korábban megkomponált majdani Requiemjéből, utóbb szokása szerint vonakodóra fogta, s kérette magát. „Az Ön megjegyzései csaknem elültették bennem a vágyat, hogy egy későbbi időpontban teljes egészében megkomponáljam a gyászmisét, különösen, mivel ha egy kicsit jobban kidolgoznám az anyagot, úgy érezném, hogy szinte már meg is írtam a Requiemet és a Dies Iraet, amelyre van is egy visszautalás a Liberában… De ne aggódjék! Ez a kísértés is el fog múlni, mint annyi más. Oly sok rekviem van már, semmi értelme még eggyel szaporítani a számukat.”

A végül azért mégiscsak elkészült Verdi-mű szombaton a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar estjén hangzik majd fel: Antal Mátyás irányítása alatt, s többek között Kolonits Klára és Kováts Kolos szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, október 31., fél nyolc). Hétfőn és kedden azután Halász Péter fogja levezényelni ugyanezt a rekviemet, a Filharmóniai Társaság Zenekarának élén, s közben olyan világhírű vendégénekesekkel együttműködve, mint Komlósi Ildikó vagy a tavaly után újra Budapestre látogató Anja Kampe (operaház, november 2., ill. Erkel Színház, november 3., fél nyolc). S lesz még egy Liszt-Requiem a Honvéd Énekkarral (MTA díszterme, október 30., hét óra), valamint egy cseh nyelvű Requiem a Magyar Rádió Együttesei és több cseh vendégművész előadásában, mert hiszen „Dvořák még a Jóistennel is csehül társalog” (Nemzeti Hangversenyterem, november 2., fél nyolc).

S végezetül újra fővárosunk és közelebbről a Concerto Budapest vendége lesz a nagyszerű orosz zongoraművész, Jevgenyij Koroljov, aki két hangversenyen is játszik majd Bachot és Beethovent Keller Andrással és együttesével (Zeneakadémia, október 31. és november 2., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.